Hány emberben csalódtál a terhességed alatt?

Szia! Nem fog tetszeni a válaszom..de szerintem az ilyesmi nem a barátok feladata..pláne nem a mai világban. Miután mindenhonnan is van hàzhozszállítás nem is értem ezt a fajta elvárást..

én sosem várnèk el ilyesmit baràtoktól, szerintem felnőtteknèl ez már nem így működik. Mindenkinek megvan a “maga” baja. Örülj, hogy èrdeklődnek ès szeretettel fordulnak feléd. A többi az pl elsö sorban inkább a rokonok, meg a leendő apa feladata lenne.

Sosem várok el ilyen jellegű szivességet barátoktól, pláne nem hogy maguktól találják ki. Irreális. És igen, te most más állapotban, mas élethelyzetben van. Ez ilyen, változik minden, és el kell fogadni, ez nem azt jelenti hogy nem szeretnek, de ehhez is fel kell nőni.

Az anyósomékban kicsit. Mindig nagyon jóban voltunk, tényleg, miközben a problémás sógornőmmel hónapokig nem is beszéltek, annyi sz*rt kaptak tőle.

Aztán bejelentette, hogy terhes és úristen, ahogy várták azt az unokát, a bejelentéskor volt nagy sírás, utána vásárolgatás, öröm. A baba születése előtt kicsivel jelentettük be, hogy mi is babát várunk, hát feleakkora lelkesedés se volt, most nem azt vártam, hogy akkor is sírjanak az örömtől, bár miért ne, a fiuk első gyereke, de na. Tudod, úgy harmadakkora érdeklődés, öröm sem volt, ráadásul utána megszületett a sógornőmék gyereke, akit kvàzi félig ők nevelnek azóta is, mert amúgy is csak becsúszott gyerek, akivel nincs kedve foglalkozni a szülőknek. És akkor ugye mindig mentek, vigyáztak rá, a kórházból ől vitték haza őket.

Amikor én megszültem, apósom konkrétan be se jött a kórházba megnézni a gyerekünket (még haza sem, csak 1 hét múlva jött el először), de mikor hazahoztuk, anyósom se jött el megnézni, mert épp megint a másik unokára kellett vigyázni és ugye ott nem lehet nemet mondani...

Komolyan nagyon sz*rul esett, még sírtam is. Oké, én nem vagyok a lányuk, de a férjem a fiuk. Érted. Neki is borzasztóan rosszul esett.

Oh drágám. És ez csak rosszabb lesz, ha megszületik. 😂

Nekem még terhesség alatt egész rendben voltak a kapcsolataim. Szülés után, egyedül, a soha nem alvó babámmal, aki senkivel nem cukiskodott, tehát kézbe venni se akarta senki, na az már más tészta volt. Akkor igazán és mélységesen leszrva és egyedül éreztem magam.

Nem számolom 😅

Most született a 2. Pár napja, van olyan relatíve közeli rokonom, aki nem is tudta hogy újra terhes vagyok... Még az elsőt sem látták, pedig elmúlt 3.

Amúgy azok a dolgok amiket itt felsoroltál szerintem is nonszenszek, így nagyon sok barátot, rokont fogsz elveszíteni.

Mindig gondolj arra, hogy a terhességed vsak nektek különleges, mások élete ugyanúgy megy tovább mint előtte, és már most szólok hogy a gyereked is csak mektek lesz übercuki, a Facebook ismerőseid le se fogják szrni... Aki lájkolja is csak cserelájkért csinálja, senkit nem érdekel más kínja, mindenkinek megvan a sajátja.

Lehet durva volt de tudnod kell ezt.

Nem ilyen ertelemben, de vannak barataim, akik “majd megyunk” meg “mikor sutunk szalonnat” es “ideje volna talalkozni”..

Ok dolgoznak, en nem dolgozom, itthon vagyok 8 honapos terhesen. Kb egesz nap raerek, de nem fogok rajuk irogatni, hogy na mikor ernek ra. Irjanak ok, nekik mikor jo, egyeztetunk es talalkozunk. Baba mellett ez nem fog ilyen siman osszejonni. Szoval engem csak ez bant, segitseget nem varok, meg nem is fogadnam el.

nekem nincs kocsim és gyalog nem tudok hazacipelni 20-30-40kilós cuccot

Oké, hogy nincs kocsid, de a gyereknek egy apja azért csak van... Az ismerősökön kéred számon, pedig nem az ő dolguk lenne.