Mennyi idős gyerekkel vállalnátok be egy 6 órás vonat utat?

Köszönöm a válaszokat. Most semmi esetre sem utaznék az anyatejes 5 hós babámmal, a kérdést meg úgy írtam, hogy mennyi idős kortól ajánljátok.

Elfogadom, hogy valaki azt írja semmikor, megértem az álláspontját.

Én megszoktam, nekem semmi gondom nem volt azzal mikor volt, hogy 2-3 hetente is leutaztam a páromhoz és ezt 3 éven keresztül csináltam. Aztán a szüleimhez 3-4 hetente hazamentem. Volt hogy csak hétvégére és volt hogy több napra mikor szabin voltam, olyankor a párom a családjánál volt és ő is otthon aludt és nem bánta egyáltalán.

Na most jelenleg ott tartunk, hogy soha nem kínozna senki egy ilyen úttal a gyermekét. Azonban nem mindig oldható meg, hogy autóval menjek majd, hisz mindig a páromtól függni nagyon nehéz. Hol az egyetemen van, hol lagziban, hogy meccsen van és focizik, hol az apjával kertészkedik.

Pl. ha hosszú hétvége van, mert márc. 15 vagy vagy pünkösd vagy aug. 20. Vagy május elseje akkor sose utazunk. Mert szerinte és a családja szerint is akkor otthon van a helyünk, mert akkor tud otthon is haladni, akkor tudunk náluk is lenni meg együtt lenni otthon, itt a környéken kirándulni. Például én ezzel sem értek egyet, mert szabit nem vesz ki és mikor legalább egy nappal tovább lehetne lenni se megyünk. Az ő családjával meg mindennap találkozik. Nem sajnálom tőle, találkozzon velük, de én hiába mondom.

Elmegy minden szabadsága az egyetemre neki.

Az oszkárral nem az a bajom, hogy megerőszakolnak, nem magamat féltem. Egyszerűen csak idegen autójába nem ülnék és a párom se engedné meg, szó se lehetne róla részéről, pláne a gyerekünkkel.

Bocsánat a sok helyes írási hiba miatt.

54# Gondolkodtam már párterápián, mert én ezeket a problémákat, már mondtam a páromnak. De annyit mond, hogy sajnálja és tudja, hogy boldogabb lennék, ha többet láthatnám a családomat, de leküzdhetetlen a távolság és ez van.

Pedig szerintem ha már csak a hosszú hétvégéken annyira kedvezne, hogy hazavisz, már látnám, hogy ennyiben próbál nekem is kedvezni.

Az hogy az ő apja, anyja mindennap jön. Hogy az anyjával jàr dolgozni, már sokszor munka után vele vásárol be, hogy az apja minden nap jön nálunk, hoz mindig ide valamit, mindig kitalál valamit.

Nincs ezzel baj, de ha már itt lakom a szülei szoknyája alatt, akkor kedvezhetne nekem is.

Már most sajnos én is érzem, hogy másképp választanék. Nem mennék el hazulról. Nem gondoltam volna, hogy így fog hiányozni a családom.

6 éve vagyunk együtt, 2 éve házasok vagyunk, màr 2 éve is együtt laktunk, de nem itt a családja közelségében, csak ugyanebben a megyében. Dolgoztam, elterelődött a figyelmem. A baba mellett sok időm van agyalni, hiányolom az embertársaságot, elsősorban a családomét. És ez borzasztóan szar érzés.