Mennyi idős gyerekkel vállalnátok be egy 6 órás vonat utat?

Nincs is jobb, mikor a nyári kánikulás 42 fokos kabinba anyuka becuccol a féléves gyerekével, aki a 6. percben rottyantja nyakig magát, és a vonatbűz mellett még lehet a sz-rszagot is szagolgatni, mellé hallgatni a gyereksírást.

Menjetek kocsival.

10

Nem, nem sipákolnék, ha dolgozni menne, és bölcsis lenne a gyerek vagy az apja vigyázna a gyerekre. Most sem sipákolok, se nem kötözködök, veled ellentétben. Az meg van, hogy a kérdésre elfelejtettel valaszolni? Biztos a tejgőz miatt

3assal értek egyet

Korai mozgásfejlődésű a kisfiam és 6 órát nem lenne el a vonaton. Plusz már csak 1et alszik, azt meg vonatnál nagyon nehéz lenne kivitelezni. Inkább még most mennék, mert ha elkezd mászni nem tudod megállítani. nekem 10 hónaposan kezdett el menni, onnantól kezdve egész nap ment. Ha leült 30 mp-nél tovább nem maradt meg. Másfél évesen már valószínűleg menni fog, inkább még most menj szerintem.

Magáról az utazásról: én 3 hónapos gyerekkel mentem anyósékhoz úgy, hogy 2 óra autózás, 1.5 óra várakozás a repülőtéren, 1.5 óra repülőút majd 2 óra autózás. Ugyanezt 10 hónaposan és 1.5 évesen.

Viszont az, hogy minden hónapban lelépnél egy hétre, az a férjednek lehet, hogy sok.

Leginkább soha. Még nekem is hosszú lenne, nemhogy egy gyereknek. Cipekedni a vonaton egy heti ruhát magamnak, a gyereknek, játékokat, ezt azt. Na még mit nem. Iratkozz be vezetni, szerezz jogsit.

Férjed amúgy mit szól hozzá? Nem tudom elképzelni, hogy havonta egy hetet eljárjak otthonról, nélküle.

Szerintem kb így most, meg nagyjából még 2-3 hónap múlva, aztán kb 6 év szünetet követően (ha kistesó van, akkor az ő korát figyelembe véve, de vele is minimum már iskolásként) mernék belevágni. 2 gyerekem van, jó fejek, szófogadóak, de basszus, kicsik még, pont 1,5 éves a kisebb, 4 a nagyobb, eszembe nem jutna egyiket sem 6 órás vonatútra kárhoztatni. Fél-1 óra tömegközlekedés a nagyon max, de még azt is csak nyűglődve bírják ki, nem még kétszer átszállás és várakozás és akármi. Kín és szenvedés lenne mindannyiunknak.

Ugyanakkor van egy barátnőm, akinek a családja Kárpátaljában él, ő Budapesten, jogsija nincs, így ő, főleg mióta háború van és a férje nem mehet velük, mert hát, nem engednék haza, azóta évente párszor elvonatozik hozzájuk. Nem tudom, hány óra az út, de tuti több, mint 6. És a gyerekei most 6 és 8 évesek, és már csinálja ezt legalább 3-4 éve. Szóval ő bevállalta. Még élnek és jól vannak :D

Mondjuk én ezerszer inkább fordítanám arra az unatkozásom, hogy szerezzek egy jogsit és legyen autóm, mert főleg két gyerekkel vonaton, háááát... Na meg az átszállásnál az unatkozás. Nekem még játszótéren sem maradnak meg egy pontban (mármint érted, két gyerek a játszótér két végében van mindig), nemhogy ott, ahol amúgy sem akarnak lenni. Az én idegrendszerem ezt tuti nem bírná elviselni, most még egészen biztosan, de szerintem 5 év múlva is neccesen.