Kisgyerek mellett ellaposodott házasság helyre tud állni?

9: persze, mindig a rossz, gonosz asszony teszi tönkre a házasságot. Sosem kettőn áll a vásár? Neeem… hagyjuk már!

Te mit tettél a kapcsolásért? Azért hogy a feleséged újra nőnek érezze magát melletted? Mit tettetek közösen azért, hogy ne menjen tönkre a kapcsolat?

Sose csak az egyik félen múlik!

Btw olyan is van, nem egyszer hallottam, hogy a férfi mondja, hogy ő nem alszik egy szobában a babával, mert úgy nem tudja kipihenni magát.

#4 a kettő elfer egymás mellett, csak okosan kell csinálni, nem kell hulyeseget írni. Én is 2 éves koráig a nagyobbal aludtam, most pedig a férjem alszik a naggyal, én a kicsivel egy szobában. Megvan az oka, idővel mindenki a helyén fog aludni. Ettől függetlenül nőként és férfiként sem szüntünk meg létezni, nem romlott a kapcsolatunk sem semmilyen szempontból.

Kérdező, így, hogy van segítség kapcsolódjatok ki egy-egy napra, menjetek randizni, töltsétek kettesben a napot. Beszélgessetek egymással sokat.

Szerintem aki az együtt alvással/különalvással azonosítja ezt, az szimplán szűk látókörű, már bocsánat. Igen, vannak azok az anyukák, akik számolják éjjel a gyerek lélegeztvételét és bújciznak fél éjszaka, mert az milyen cuki. De akinek van gyereke, az tudja, hogy nem mindig minden választás kérdése. Nekünk tök szerencsénk van, mert 4 hónapos kora óta alszik a kislányunk a saját szobájában, egyedül, minimális keléssel. Ha fogzik, vagy beteg, akkor mégis az volt a megoldás, hogy vagy én mászkálok hozzá 10 percenként (csinálja ezt, akinek két anyja van), vagy áttelepedek mellé és ha megébred, akkor félálomban vissza tudom simogatni. Nincs mászkálás, én is picit jobban tudok pihenni és "szegény magára hagyott férjem" sem úgy megy másnap dolgozni, mint a mosott sz*r, mert mászkálok ki-be az ágyból fél éjszaka, vagy mert a gyereket közénk szoktattuk és mellettünk nem alszik. Szóval eltudom képzelni milyen lehet, amikor a nem alvás a gyerek alapbeállítása és az a megoldás, hogy anyuka a gyerekkel alszik, általában egy praktikusan átgondolt döntés szokott lenni. De mondok jobbat, ha nagyon hulla vagyok, nálunk a férjem is hajlandó a gyerekkel aludni és nem érzem emiatt pótkeréknek magam. Hálás vagyok, hogy aludhatok. :) Szóval fura meglátás az, amit itt sokan képviselnek és ismétlem, elkülöníteném a szükséges kategóriát attól, amikor angyalbögyörővel anyuka van annyira összecuppanva, hogy nem képes alváskor sem elválni tőle. Előbbi szerintem egy csapatmunkát igényel, utóbbi meg hát... hagyjuk. :)

Visszatérve a kérdéshez, írta valaki a normatív krízist. Olvass utána és rájössz, hogy a távolodás teljesen normális. Akkora változás áll be az életben, ami borzasztóan megborít mindent. Új napirend, új szerepek, a szülők és sokszor a párkapcsolat háttérbeszorulása, stb. Eleve a nő élete megváltozik 100%-ban, már nem odamegy és akkor, amikor akar, hanem amikor tud. Egyszerű alap dolgok is szervezést igényelnek és bizony azt is nehéz megélni, hogy már egy pisit is kettesben kell olykor megejteni. Az állandó készenlét, a kialvatlanság, stb. nyilván háttérbe helyez nagyon sokmindent, ami előtte alap volt. Könnyű belefásulni. De a jó hír az, hogy simán kezelhető tudatossággal, kvázi újraismerkedéssel, ha mindketten nyitottak vagytok rá és beleteszitek a melót. Nagyon ijesztő megélni ezt a távolodást, de alapvetően elég általánosnak mondható. Az nem mindegy, hogy ezt egy pár hogyan kezelni. Nem véletlenül van brutál sok válás gyerekek 1-4 éves korában...