Lenézitek az ilyen szülőt?

Én a 80-as években születtem, ráadásul nő vagyok, mégis utálok telefonálni, inkább írok, ha tehetem.

Anyum ezt mindig megértette, azt szokta mondani, mióta elkezdtem egyedül járkálni, hogy írjak már (pl. ha odaérek bizonyos helyre gond nélkül), mert aggódik, és nem akar hívogatni, mert az olyan ciki 🙂

A fiammal én is hasonlót tervezek majd, ha abban a korban lesz: válasszon egy kommunikációs módot, ami neki megfelelő, én azt igyekszem tiszteletben tartani, cserébe ő is tartson engem tiszteletben, és vegye fel a telefont, mert valószínűleg azért így keresem, mert sürgős. Ja, és ha írásban nem kommunikál, akkor is hívni fogom persze, a megállapodás addig tart, míg mindkét fél tartja magát hozzá :)

A lanyom igy csuszott le egy baromi jo allasrol. Azota felveszi a telefont mindenkinek. Az ismeretlen szamot is.

A HR nem csetel hanem emailt ir vagy felhiv ezt meg is tanulta.

Ettol meg mi kommunikalunk csetben is, de rajott h gyorsabb a hivas. Es nem marad le semmirol sem ha felveszi a telot. Sot rajott h vele jobban jar ha telon beszel. Ahogy a tesokkal is is.

Azt gondolom erről a hozzáállásról, hogy ostoba. Mivel rosszabb az, ha a nem fogadott hívás után a szülő kap rögtön egy üzenetet? Abból is kiderül, hogy jól van a gyerek.

Magamból kiindulva én se szívesen telefonálok, ha nem muszáj. Ha online játszom, akkor voice chatelek. A telefont akkor veszem fel, ha várom, hogy hívjanak a diák szövetkezettől munka miatt, ha félév vége van és a suli melletti elfoglaltságomnál sürget az adminisztrációs határidő és ezért kereshetnek, ha kihagytam egy online konzultációt és másnap felhív az oktató, vagy ha megyek valami barátnőmhöz és felhív, hogy mikor ér be a vonatom. Anyámmal utoljára akkor telefonáltam, amikor általános iskolásként táborban voltam, és még nem volt okostelefonom. Azóta vagy videochat, vagy üzenet.

Nem is értem, hogy mi okból kellett volna felhívni egymást, ha elmentem egy programra. Arra elég egy "szia, megérkeztem", meg hazamenet egy "szia, az XY vonattal megyek majd"

88-as születésű vagyok, de gyűlölök telefonálni.

Ha tehetem mindent írásban csinálok.

Sajnos vannak amik nem elkerülhetők, azon egy napig meditálok, nekem elég traumatikus a telefonálás.

Szóval nagyon megértem azt, aki inkább ír😁

14!

Pontosan azért, mert ha tudom, hogy írni szeret a gyerek, akkor felőlem írkáljunk, ebből adódóan csak akkor hívom, ha gáz van.

Pl. ha a nagyit kórházba vitték, és én is épp rohanok oda, akkor ne kelljen már ezt végigpötyögnöm neki.

Ez szorongás, nem pedig trend, és nincs "nem képes tudomásul venni, hogy több, eltérő hozzáállás létezik a kommunikációhoz, ezekhez nem képes toleránsan hozzáállni" kommunikálni kell és vannak kötelező formák, tessék betartani. Én sem vettem fel anyámnak, ha le akart tolni valamiért, vagy épp idegesített, de telefonban hallgatni is jó volt, ahogy pl a barátom szuszogott alvás előtt.

Szerintem ezt a szoc.fóbiás szorongók találták ki, és te is az lehetsz. Meg kell csinálni dolgokat, akkor is, ha kényelmetlen/kellemetlen, a problémátokat meg fel kell ismerni és kezeltetni.