Mikor ér véget az őrület?
Sziasztok!
Akik átestek már a gyerek dackorszakán, tudnátok kérlek segíteni?
Kislányom két és fél és és egyszerűen nagyon nehéz vele most.
Nem tudom mi tévő legyek már.
Egyszerűen mindennek a hiszti, az őrület a vége. Üvöltés sikítozás, mostanában harap, belémar, tépi a hajam.
A rokonságból persze csak azt hallom, hogy “na most kéne ráverni a fenekére, a kezére vagy a szájára” , de megütni mindezek ellenére sem tudom.
A sikítozás már nem is érdekel, az sem, ha emiatt néznek.
De az, hogy harap meg belém mar az már durva.
Meg az állandó harc is, hogy mindennek a hiszti a vége, akár mennyire is jól érezzük magunkat.
Teljesen lemerít estére, még így is, hogy bölcsiben is van.
Ott amúgy nagyon ügyes, semmi baj vele, jól érzi magát, szeret menni.
Mikor lesz ennek vége? Vagy van valami bevált dolog, ami nálatok működött a hiszti kezelésben?
Köszönöm
Igen. Mondjuk nem hagyom, hogy egy kétéves gyerek terrorizáljon és tépje a hajam meg harapjon...
Határozottan megfogom a karját (nem eltöröm meg agyonverem) és beviszem a szobájába, aztán közlöm, hogy ha lenyugodott kijöhet.
Kb a második alkalom után rájött, hogy nem működik a hiszti ha nincs kinek előadnia magát, így abbahagyta.
Be is b.szna, ha nekiállna harapni meg tépné a hajam...
Ezeket már mind bevetettem.
Sokszor ezek miatt jutunk el a hisztiig, mint most legutóbb.
Szólok neki kétszer szépen, hogy ha nem hallgat rám, vagy ha nem hagyja abba azt, amire megkérem, akkor elveszem a motort, visszaültetem a biciklibe, stb stb… Persze nem hagyja abba és beváltom az ígéretem, akkor jön az őrület.
Hagytam már ott sírva a szobájában is.
De nagyon kitartó, a bölcsiben is mondták ezt róla.
Én eleve nem szólok kétszer. A gyerek nem hülye, csak kicsi. Pontosan tudja meddig mehet el nálad és tudja, hogy úgyis ő nyer. Felőlem visíthat 2 órát is a szobájában magában, majd kijöhet ha normálisan tud viselkedni.
Mivel én be is tartom az ígéretem (és ezt ő is pontosan tudja), így abbahagyja hamar ha nagyritkán rájön.
Nekem az segített, hogy megértettem a gyerek szemszögét is. Egész nap a bölcsiben van ahol folyamatosan megfeszül, odafigyel, hogy jól viselkedjen, elfogadják, szabályokat betartsa, így hát fáradt, na meg nyilván hiányzol neki, rengeteg sok feszültség keletkezik így benne, amit nem tud még jól levezetni. Ezen nem segít sem az, ha beküldöd a szobájába vagy ha visszaütsz neki. Nyilván nem szabad hagyni, hogy üssön-harapjon, stb, de azon túl, hogy ilyenkor lefogod és megvárod, amíg lenyugszik (én csak csendben magamhoz ölelem, lefogott kézzel-lábbal, ha nagyon vergődne, és kissé túlzón de jóóó hangosan szuszogok lassan, ki-be, nem beszélek, nem mondok semmit, csak így csendben vagyunk, garantáltan perceken belül lenyugszik az én gyerkőcöm), szerintem inkább káros bármi más büntetést kitalálni neki. Akkor azt tanulja meg, hogy ha nehéz érzései vannak, amikkel nem tud mit kezdeni, te sem segítesz neki, hanem el van küldve. Ettől még nem fogja megtanulni, hogyan kell jól viselkedni, amikor haragszik, frusztrált, fáradt, stb. És hiába tudja ésszel, nyugodt és jó pillanataiban, hogy mit szabad és mit nem, egy 2 éves gyerekről beszélünk, könyörgöm. Még ki se fejlődött az agya azon része, ami tudná irányítani ilyenkor.
Nálunk nincs büntetés, szobájába beküldés és kézre verés meg társai. Következmények vannak, megbeszélt, előre lefektetett, egyértelmű szabályok, és ezek be nem tartása jár előre megbeszélt, ismert következményekkel. A bölcsis/ovis napok után egyből megyünk valahová játszótérre, szabad területre valami erdőbe, stb, ahol kiszaladgálhatják magukat, nincs annyi szabály, szabad levegőn vannak, ott vagyunk legalább 20-30 percet, aztán ha nagyon fáradtak, akkor lehet jönni haza, és együtt játszunk, beszélgetünk, sokat bújunk egymáshoz, mesét olvasunk, nyugiban vagyunk, kapcsolódunk. Nem ő akar neked nehéz pillanatokat okozni, hanem neki van nehéz időszaka. Kicsi még, nem tudja hogyan fejezze ki ezeket az érzéseit, a feszültségét hogyan adhatja ki megfelelő módon. Meg kell neki tanítani, ahogyan az evőeszközhasználatot is megtanítottad neki. Eleinte ledobálta a kaját és maszatolt, de türelemmel és folyamatos példamutatással megtanulta, hogyan kell jól csinálni. Az indulatkezelés, érzelmek kifejezése is pontosan ugyanez a folyamat. Senki sem tanult meg késsel-villával enni azért, mert mindig a kezére csaptak, legfeljebb azt tanulja meg, hogy inkább nem is próbálkozik, vagy nem előtted. Ha mutatsz neki valami alternatívát, akkor sokkal előrébb leszel.
Amúgy a dackorszak megtévesztő elnevezés, mert azt az érzést kelti az emberben, hogy egy olyan időszakról van szó, ami egyszer csak véget ér. De ez tévedés sajnos :D Egy érési folyamat, amikor megtanulja, ki előbb, ki később, hogy hogyan kezelje az érzéseit, a határokat feszegetve meddig mehet el, mik a szabályok, a szülei mire hogyan reagálnak. Ez hullámokban jön, mikor erősebb, mikor gyengébb, de vége szerintem kb a felnőtté válással lesz már csak :D
Nyugi, kinövi.
Nagyon jól csinàlod, hogy nem bantalmazod azèrt, mert rossz a kedve. Mikor visìt, azt nem rosszasàgból teszi, hanem tènyleg ennyire rossz a kedve.
Tapasztald ki, hogy nàla melyik mòdszer vàlik be. Elterelès, pozitìv fegyelmezès, õlelgetve nyugtatàs, vagy csak ott vagy vele, esetleg hàttèrbe hùzòdsz, mìg megnyugszik.
Figyeld meg, mikor borul ki. Èhes, fàradt, tùlpõrgött, valamit nem èrt, nem tud megoldani, időjàràs-vàltozàskor? Amit lehet kerülj vagy előzz meg ezek közül.
A dackorszak az egèszsèges fejlōdès rèsze, csak nagyon fàrasztó .
Ha nagyon eldurvul, az sni jele is lehet, de nem feltètlenül az.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!