Apáknak járó szülés utáni őt napos szabadságot ti és a párotok kihasználtátok?

Férjem 2 hét szabin volt. Jött anyósom meg anyukám is, de utáltam hogy itt voltak, csak tényleg szükség volt néha a segítségre, mert felállni nem tudtam.

Apja volt az elsőszámú segítségem. És ha lehetett volna senki más be se tette volna a lábát az első időszakban. Egyedül ezért bánom hogy császár kellett.

"Pár napos gyereken mi a fenét kell csinálni?" Pl. napi 8 órát szoptatni és ugyanennyit altatni, nyugtatni, a pelenkázás és a fürdetés csak színesíti a napokat.

Nekem sajnos nem tudta kivenni az apaszabadságot, mert az érettségi szóbelik előtt szültem a másodikat és a férjemnek kellett szóbeliztetnie. Utána viszont sokat volt otthon, nem tudom, hogy bírtam volna hosszú távon nélküle, pedig a nagymamákra is számíthattunk. Adva van az újszülött, aki kb. egész nap vagy evett vagy sírt. Kis tömegű volt, sárga és aluszékony, 2 óránként etetnem kellett, az etetések maratoni hosszúságúak voltak, belealudt, próbáltam ébren tartani, ha úgy döntöttem, hogy jó, aludjon, sokszor 10-20 percen belül keserves sírással felébredt. Gyakran bukott is. Vagy szélgörcs. Vagy más. Általában nem tudtuk megnyugtatni, ha igen, akkor is mondjuk fél óra munkával max. 20 percre. Kis túlzással csak akkor volt csendben, ha épp a mellemen volt. Bebizonyítottam, hogy síró csecsemővel a karban is el lehet aludni. Tulajdonképpen egy teljes embert lefoglalt és ez sajnos nem is volt feltétlenül kellemes. Szerencsére nem egyedül csináltam. És akkor a baba mellett ott volt a testvére, aki az egykeségből hirtelen belecsöppent ebbe a hangos káoszba. Természetesen vele is foglalkozni kellett. Az volt a szerencse, hogy éppen a dackorszak önállósodós időszakát élte, emellett a testvérféltékenységet is elhalasztotta pár hónappal. Az is mázli, hogy ez a szülés kevésbé viselt meg fizikailag, mint az első.

Ez nem jelenti azt, hogy nem létezik eszik-alszik baba és unatkozó kismama

Kérdező, mondjál már valamit, ki vagy te? Leendő apa vagy egy unatkozó tini?

Az én férjem 2 hónapot lesz itthona, na arra varrj gombot! :D

3 hetet volt itthon a férjem. Tápszeres volt kb az elejétől a baba, együtt keltünk éjjel és próbáltuk belekínlódni a gyerekbe, hogy életben maradjon. Közösen tanultunk meg pelenkázni, jó volt, hogy nem egyedül vagyok, mikor pelenkacsere közben kiderül, hogy konkrétan nyakig fosta magát és közben még engem is lepisilt.

Elment vásárolni, hozott kaját, olyan is volt, hogy etetett (engem), mert mikor végre elaludt a baba a kezemben, nem kockáztattam, hogy pozíciót váltok.

Ezeket mind én sem tudtam egyébként elképzelni, mielőtt szültem.