Három gyerekkel sokkal nehezebb, mint kettővel?

Nálunk határozottan.

Egyrészt 2 elvan együtt, eljátszik. De hárman semmi. Ha a harmadik is belép a képbe, ott csak vita van. Így az egyiket folyamat szórakoztatni kell.

Másrészt a logisztika. Ennek ilyen különóra, annak olyan program. Én meg szakadjak 3 fele :D

Harmadrészt. Én egyedül vagyok, 2 kézzel. Fogjam ennek is a kezét, annak is, na meg a 3.nak is. Lehetetlen.

Sokkal jobban leszívnak agyilag, Sokkal többet kivesznek belőlem még csak ketten voltak.

Konkrétan lassan semmi énidőm, mert nekik viszont meg szeretném adni a fejenkénti maximális figyelmet, de hogy mindenkinek elég legyen, asajátom rovására megy.

Így, hogy megvannak, nem adnám őket semmiért.

Viszont ha újrakezdhetném 1, nagyon max kettőnél megállnék.

Én is csak ismerősi/családi tapasztalatot tudok mondani.

Iszonyatos logisztika, pláne, ha nem a városközpontban laktok, ahol minden séta/tömegközlekedés távra elérhető, hanem hozni-vinni kell őket. Ezen kívül kamaszként nagyságrendekkel többe kerül egy gyerek, mint kicsiként. Ezen kívül háromfelé kell szakadnod, akárhogy nézzük. A harmadik sosem fog annyit kapni, mint az első kettő. A nap mindenkinek 24 órából áll, ha minőségi figyelmet akarsz az összenek adni, valahonnan el kell venni - háztartás, munka, énidő, miidő. Ha már most mondod, hogy épp a határon vagy, akkor én elengedném. 3 gyerekkel sosem lesz könnyű, max ha már kireültek...

Mivel a nagy gyerekeket be tudod már adni intézménybe, ezért a harmadikkal is el fogtok bírni. A nagyok egyre inkább önállóbbak lesznek, ráadásul már elég érettek (főleg a nagyobbik), hogy meg tudd keverni a kaját, meg be tudd tenni a mosást, és addig figyelnek a kicsire.

Szerintem ha vágytok egy harmadik gyerekre, akkor vágjatok bele. Mi is hárman vagyunk testvérek, és nagyon jó volt. Én négy évvel vagyok idősebb az öcsémnél, és öttel a húgomtól. Mivel rossz volt az anyagi helyzetünk, én nagyon sokat kellett vigyázzak rájuk, de egyáltalán nincsenek erről az időszakról rossz emlékeim, és nagyon jó is a kapcsolatunk. Persze felnőtt emberként tudom, hogy túl sok terhet kaptam gyerekként, szóval ne úgy vállaljatok harmadikat, hogy majd a kettő nagy neveli, de ha ők is ott vannak körülöte, és néha figyelnek egymásra egy 15-30 percet, az semmi traumát nem fog okozni.

Szóval kicsit könyebb lesz a harmadikkal, mert a másik kettő nagy, és persze már nektek is sok tapasztaltotok van. Nekünk most egy van, de én is hármat szeretnék, aztán meglátjuk hogy alakul.

Én szurkolok nektek, hajrá! :)

A gyerek nem csak anyagi áldozatokról szól. Nekünk úgy van három, hogy 13,11,5 évesek. Mindkét nagy versenysportol (mindkettőt ők szerették volna, és nagyon szeretik) - persze nem ugyanazt. A kicsivel is járunk úszni. Jövőre már iskolaelőkészítő is lesz. A legnagyobbnak külön angolja van, mert az nagyon nem megy neki. Nem szól másról minden délutánunk, hogy hova kell odaérjünk. Ez nem menne, ha nem lenne egy nagyon megbízható pótnagymama, aki segít nekünk a kicsivel. Vele ő van minden délután, amíg én a nagyokat intézem. Hazafelé a férjem hozza őket. Jó esetben vacsorára találkozunk. Hétvégék 50%-ban mindig van valami, ami nem a családról szól.

Ha meg még betegség is befigyel, akkor aztán minden a feje tetején van. Bele lehet fásulni így a mindennapokba, úgyis, hogy a háztartás nagy részét (a főzés kivételével) nem én csinálom, mert minden héten 1,5 napot jön a takarítónéni. A férjem intézi a kert napi dolgait, a nagyobb munkákra meg kertészt hívunk. Így meg lehet oldani a családi életet. De minden a szervezésről és a munkák outsource-olásáról szól.

Ha az anyagiakat nem nézzük:

Majdnem 7 éves volt a legnagyobb, mikor született a húga.

Először nehézkes volt, mivel a nagy akkor kezdte az elsőt, de belerázódtunk könnyen.

2 évre rá született a harmadik, hát akkor a 2 kicsivel brutál nehéz időszakok voltak, viszont most el tudnak lenni együtt (8 és 6 évesek lesznek a nyáron), a nagy meg már kamasz (ő ősszel lesz 15 éves.)

Viszont újra terhes vagyok. Nem tudom, néggyel milyen lesz, főleg hogy ekkorák a korkülönbségek.