Mennyivel es miben nehezebb 3 gyerekkel, mint kettovel. 3 gyerekesek megosztanatok? Illetve azt is, hogy miben jobb😁

Picit a logisztika de mióta van jogsim az is egyszerűbb!

Persze azért anyagilag is nagy odafigyelést igényel.

21 hónap és 3 év a korkülönbség.

3 gyermekkel gyakran nincs lehetőség úgy csinálni, ahogy a nagykönyv szerint kéne:

„Akkor szépen guggoljunk le hozzá, és várjuk meg, amíg a szemünkbe néz, majd az ő nyelvén magyarázzuk el……. stb. stb.”

Frászt, addig a többi megöli egymást!😅

Nézzük először a matekot!😄 Az egy gyerekessé válás végtelenszeres növekményt jelent, OK. De az egyről kettőre váltás 100%-os, a három gyerekessé válás viszont már csak 50%-os fejlődés… Vagyis papíron nem is olyan nagy dolog, amikor a két gyerek mellé bepottyan egy harmadik…

A valóság azonban ennél sokkal cifrább. Legalábbis nálunk cifrább volt! (Igaz, a korkülönbség is kicsi: a nagyok között 2,5 év, de a kicsik között mindössze 1,5 év.)

Őszintén: néha már azt érezzük, rettenetesen rossz szülők vagyunk… Aztán egy-egy napra csak 2 gyermekkel maradunk otthon, és rájövünk, hogy nem (csak) mi vagyunk bénák, hanem hárman egészen másképp viselkednek, mint ketten.

Bármelyik kettő van együtt sokkal nyugisabbak, békésebbek.

És amint belép a harmadik – üvöltés, harc és küzdelem indul meg közöttük!

Érthetetlen, miért van így, de több 3 gyerekes barátunk is ugyanezt erősíti meg!

Nemrég Biával (a legnagyobbal) töltöttünk 24 órát… És újra beköltözött a házunkba a kacagás, jó kedv, nyugalom. És hát őszintén szólva: nem értettük, hogy egy gyerekesként hogy érezhettük magunkat fáradtnak és elfoglaltnak! Innen nézve egy gyereket kezelni – bocsánat a szóért – nem egy nagy mutatvány! Az egyikünk is fél kézzel…

Azért vicces visszanézni, hogy hogyan változott a gyerekekhez (és más szülőkhöz) való viszonyunk az évek során…🤭

1 gyerekes szülőként: Azt gondoltuk, tudjuk, milyen A Gyerek! Úgy általában! Nyilván minden gyerek olyan, mint a miénk. Azonosak a korszakai, azonos a viselkedése. Akinek nem így működik a gyerek, élete stb. – az biztos bénán nevel, valamit elront! Ezért jogosnak éreztük néha megmondani másoknak, hogyan is kéne ezt csinálni!

Példa erre, hogy a mi lányunk ugye 6 hetes korától átalussza az éjszakát. Ugye-ugye, ez csak nevelés kérdése! Rajtunk, szülőkön múlik! Szuperek vagyunk! Ha másnak nem megy, csak kérdezzetek, segítünk szívesen…😊

2. gyermek érzekése: Kicsit letörte a szarvunkat! Uupps, mégse csak ilyen A Gyerek! Mert ketteske egészen más! Uupps, mégse csak rajtunk múlik minden! Hiába minden, alig 3 éven keresztül nem alszik rendesen, hanem éjszakánként 4-5ször kell. Minden éjjel! 3 évig! Uupps!

Ekkor született a felismerésünk:

mindent, amit jól csinál mi tanítottuk neki, minden, amit rosszul csinál genetikailag hozta magával!😁

Két gyermekkel van már összehasonlításunk, látjuk, mennyire mások is lehetnek! Szerényebbek lettünk és elfogadóbbak.

És élvezzük, hogy két ilyen csodás lényecske költözött hozzánk!

3. gyermek érzekése: Új dimenzió! Valami egészen megváltozott. Három gyermek koordinálása már egész más gondolkodásmódot jelentett számunkra!

Azt vettük észre, hogy…

A VILÁG NEM 3 GYERMEKRE VAN BERENDEZVE

Először is lelkileg is fel kellett nőnöm ahhoz, hogy három gyerekes anyuka lettem! Szinte nem volt 3 gyerekes család ismerősöm, ezért nincs mintám erre!

Továbbá ekkor vettük észre, hogy

a világ 2 gyerekre / 4 fős családokra rendezkedett be!

Mindenhol ezzel szembesülünk: az étteremben általában 4 fős asztalok vannak. A játszótéren 2 hinta van (hármat szinte soha nem láttam még, legfeljebb 2X2-t). Az autóban hátul 2 gyerekülés fér el kényelmesen. Satöbbi-satöbbi…

Új dimenziót jelentett az is, hogy a 2 szemem 2 felé tud szaladni! 2 gyerekre még csak képes vagyok figyelni, de az elején képtelen voltam egyszerre 3 felé koncentrálni! (Ez azóta megváltozott! Mostanra a konyhában állva, csak hangok alapján tudom követni a három gyereket a lakásban, és közben pontosan kalkulálom éppen mekkora kárt csinálnak!😆)

Hasonlóan nehéz felismerés, hogy

egy felnőttnek (csak) 2 keze van. De akkor mit fog fogni a 3.?

Akkor, amikor még mindegyik picinyke és igényelné a kézfogást, a törődést, vagy mi igényelnénk az utca közepén a szoros emberfogást!

De ami a legfőbb – és feloldhatatlan – nehézség:

a 2 szülő csak 2 félé tud osztódni.

Amiből az következik, hogy gyakran valamelyik gyermek (egyébként jogos!) igénye háttérbe szorul. 2 csemetével még sokkal könnyebb volt békés, cuki estéket csinálni: gyere Bia, fürdesz apával, anya pedig addig olvas Nonónak… Ja, de aztán három gyerekkel már valakinek alkalmazkodnia kell! (És persze, van ennek sok előnye hosszú távon, de közbe óriási lemondás is egyes helyzetekben!).

3 GYERMEK SOKKAL TÖBB, MINT 2!

Feladatban, költségben, fejfájásban is… De szerencsére szeretetben,cukiságban, jó kedvben is!🥰 Ezért minden nehézséget megér ez az út is!

És le a kalappal mindenki előtt, akinek 4, 5, 6… vagy még több gyermeket nevel! El se tudom képzelni, milyen új dimenziókat jelenthet számukra!

Nekem is 3 gyerekem van. Nonó nemsokára 8 éves, ő most lesz másodikos a suliban, Nándorka nyáron lesz 6, nagycsoportos ovis, Brigi pedig majdnem kétéves. A fiúk közt két év van, a kislány és a fiúk között 5 és 3.

Sok szempontból nem nehezebb háromgyermekesnek, mint kétgyerekesnek lenni, mert az ember már ott átáll az állandó osztott figyelemre, és ez az igazi fordulópont. A nehézség az, hogy ketten vagyunk háromra, így csak kétfelé tudunk osztódni. Egy gyereknek mindig alkalmazkodnia kell, vagy egyedül megoldania a problémáját, nem lehet háromféle mese este, nem tudunk háromféle játékot játszani egyszerre, és így tovább. Sok szervezést igényel a szállítás is, intézményekbe, ide-oda vinni őket: csak ketten vagyunk, és dolgozunk is, ők pedig hárman, így nagyon sokszor van szükségünk segítségre.

Mindig azt éreztem a legnehezebbnek, amelyik állapotban épp voltam. Visszatekintve a legkönnyebb az az időszak volt, mikor a két nagy már eléggé önjáró és ovis volt, de még nem volt harmadik. A legnehezebb pedig mindegyik kisbabakora volt, az úgy látszik, elkerülhetetlenül súlyos dolog.

A rutin sokat számít, főleg lelkileg. Nem pánikolunk már be úgy minden betegségnél, kis balesetnél, csak kezeljük és megyünk tovább. De a háromfelé szakadás nagyon nehéz dolog, az ember mindig úgy érzi, valakinek nem tudja megadni mindazt, amire szüksége lenne, valaki mindig kimarad. Persze ezt is igyekszünk a jó oldaláról nézni: így hamarabb önállósulnak, egy csomó mindent meg kell oldaniuk saját maguk, nem tudunk mindig minden egyes csöpögő orrot megtörölni, így megtanulnak orrot fújni, cipőt kötni, vizet önteni maguknak és így tovább.

Egyelőre nagyon szerencsések vagyunk, mert csak a két nagy között vannak konfliktusok, a kicsivel soha. Neki mindent megengednek, mindenbe bevonják, mindent odaadnak neki, mindenhová viszik magukkal és gondolkozás nélkül a maguké elé helyezik az ő igényeit. Ez biztos nem lesz örökké így, de most nincsenek háromszereplős konfliktusok. Ebben is viszonylag nagy a rutinunk, ha nagyon elharapódzik egy veszekedés, kiemeljük a helyzetből az egyiket, eltereljük, de nagyon gyakran egyszerűen kivárjuk, míg lerendezik maguk között, és csak akkor szólunk bele, ha tényleg véressé válik a küzdelem.

Két gyerek gyakran nagyon belepörög az állandó összeveszéseibe, konfliktusaiba, nehezen keverednek ki belőle, a harmadik ezt az összefeszülést gyakran képes feloldani. A nagyok a kicsinek mindig mindent megbocsátanak, nagyon sokat játszanak vele, ha szüksége van rájuk, gondolkodás nélkül mindent eldobnak, őt egészen másféleképpen szeretik, mint egymást.