Mennyivel volt könnyebb esetleg nehezebb a 2. gyerekkel a terhesség, szülés, gyermeknevelés?
Van már egy 21 hónapos kislányunk,aki babának "rettenetes" volt. Non-stop sírás, hasfájós volt,nem aludtunk. Fogzott folyamatosan. Ráadásul laktóz érzékeny is lett(ezt később kinőtte). Már most sokkal könnyebb vele,de úgy éreztem, hogy nem élem meg az 1 éves korát. 🙄🤣 Okos,ügyes nagylány, elég önálló már. Eldöntöttük a férjemmel, hogy szeretnénk 2. babát,de leginkább ő ragaszkodott hozzá. Félre értés ne essék én is szeretném,de jelenleg nagyobb rajtam a pánik, hogy mennyire lesz megint nehéz. Egyébként a férjem szuper apa és mindig mindenben segített. Fel is kelt a gyerekhez, akkor is,ha én keltem. Most is felkel még a lányunkhoz. Háztartásból kiveszi a részét. Ezzel a résszel nem is lenne probléma,de akkora bennem a görcs... viszont tudom, hogy már több tapasztalatot szereztem,nem esnék kétségbe olyan dolgoktól,mint a lányomnál. Rettenetes terhességem volt. 18.hétig hánytam. 26. Héten volt egy szülésvisszatartásom(végül 41.hétre született). Végig magasvérnyomásom volt és a levegőben lógott a toxémia lehetősége. Végül sürgősségi császárral született miattam és miatta is. Mindketten intenzívre kerültünk. Egy dolgot nem tudok mondani,ami jó volt a terhességemben és a szülés utáni időszakban...talán depressziós is lettem.Rettegek, hogy minden sokkal rosszabb lesz... Viszont az is bennem van, hogyha halasztgatom,akkor sosem lesz még egy gyerekünk, ráadásul egyre idősebb leszek és talán egy terhességet sem tudok normálisan kihordani. Ha 22 évesen már ilyen gondok voltak, úgy, hogy alapjáraton egészséges vagyok,nem hiszem, hogy majd 25 évesen jobb lesz. Nyáron már egyszer belevágtunk. Méhen kívüli lett...nincs meg egy petevezetékem,ez akkora törés volt számomra, hogy gondolni sem tudtam tovább babára... Szóval tele vagyok félelmekkel,aggódással és közben, pedig szeretnék még egy kis csodát az életünkbe.
Tudom, hogy minden terhesség, szülés, első pár hónap más,de arra lennék kíváncsi, hogy kinek, hogy alakult a 2. babával? Mennyire volt nehezebb vagy könnyebb? Az első gyerek hogyan fogadta? Milyen volt a szülés, terhesség?
Én is úgy érzem, hogy magadat próbálod győzködni pedig nem így kéne lennie. Amíg nem érzed szívből hogy jöhet a második/akárhányadik addig szerintem nem szabad újabb babát vállalni.
Nekem is rémes terhességem volt ami súlyos toxémiával végződött. Nehéz természetű a gyerekünk, ezek miatt én nem vállalok többet. A férjem szeretne de én megmondtam, hogy többet nem teszem kockára sem az egészségem, sem a leendő gyerekünk egészséget. Hálás vagyok amiért mindketten ép bőrrel megúsztuk. Nem szeretném ha egy újabb toxémia miatt esetleg beteg baba születne a családba. Nekem nem éri meg a kockázatot.
Néha kérdezem a férjem, hogy vajon nem fogja-e egy nap a fejemhez vágni hogy ő több gyereket akart de nem adtam ezt meg neki? Mindig azt mondja hogy nulla és egy gyerek között sokkal nagyobb a különbség ebben a tekintetben mint az egy vagy két gyerek között. Szóval elfogadja a döntésem, de én azért látom rajta hogy reménykedik, hogy meggondolom magam. Pedig nem fogom, és ezt mindig el is mondom neki.
Az első terhességem rosszabb volt. Magasvérnyomás ami mai napig megmaradt, vizesedés minden amit eltudsz képzelni. Viszont a szülés könnyebb volt. 8 év van a gyerekek között. A nagy először nehezen fogadta. Mára már megbarátkozoztt vele de van amikor féltékeny. Kicsit nehezebb így egy 3 hónapossal. A párom reggel viszi a nagyot a suliba de délben én megyek érte. Utálja a kicsi a hordozót üvölt benne. Tök jó így menni. Ha valami csoda folytán elalszik gyorsan megcsináljuk a leckét. Kicsit kapkodás az egész ilyenkor de kezdjük megszokni. Szerintem soha nem vártam így az iskolai szüneteket. 😂
Napközben egyébként elvan. Alvás közben megcsinálok majdnem mindent. Most többet van fenn és játszani kell vele. Két óra után elalszik és megint van egy kis időm. Próbálok mindent megcsinálni de szakaszosan sikerül.
Arról nem volt szó, hogy csak azok válaszolhatnak, akik nem szerették ezt az időszakot. Nekem életem legszebb 40 hetei és első hónapjai voltak, alig várom, hogy újra átélhessem. Neked nem és nem várod, ez is rendben van, de ha csak a picsogást szeretnéd olvasni, akkor írd le a kérdésedben ezt is.
Mellesleg az egyik gyermekem szívbeteg, hetekig intenzíven volt, többször is necces volt, hogy életben marad-e. Ettől függetlenül a várandósság és a babázás nekem csodálatos.
Nem értem a nőket...
Van egy gyerekem, bőven elég. Cuki, okos, egészséges, de egy energiabomba, csecsemőnek 5-kor már kukorékolt, éjjel sokat kelt, nappalok konstans altatásról szóltak. Nagyon sok öröm is volt benne persze. De én akkor eldöntöttem,hogy nem kell másik, mert ezt mégegyszer nem csinálom végig. Hiába a férj, aki fél 7-kor megy el és este 5-re ér haza. Gyerek már nagyobb, újra van életem, imádom. Soha többé újszülöttet!!
Rohadt sok nő meg csak csipog, picsog,már az elsővel is olyan állapotba kerül, mint egy halom 💩, nem alszik, depressziós, de azért szüli a másodikat 1-1,5 év múlva.
Ez szerinted normális? Egy gyerek is gyerek. Szerintem neked elég is annyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!