Ha valamiben ügyesebb a gyereked és más azt mondaná, azért, mert sokat gyakorol, szólnál érte?

Amúgy normális vagy?

Mindenki úgy vigasztalja a gyerekét ahogy akarja

Nehogy te mond már meg, hogy egy másik anya mit mondhat a gyerekének és mit nem.

Sajnálom ,hogy sérti az okos szipi szupi gyerekedhez de ez van, tanulja meg, hogy az élet kemény. Lesz még ennél nagyobb problémája is .

Ha te elem állnál ezzel, úgy kiosztanálak, hogy azt nem tenned zsebre.

Igazából semmi közöd hozzá, hogy ki mit mond a saját gyerekének.

Te is azt mondasz a tiednek, amit akarsz, meg az a másik anyuka is.

Te sem mondanád (remélhetőleg) a gyereked szemébe, hogyha valamiben nem annyira/egyáltalán nem tehetséges.

Te támogasd a saját gyerekedet amennyire csak tudod, és kész. Az meg senkit nem kéne érdekeljen, hogy xy mit mond, vagy gondol. Ezerszer szebb lenne a világ.

Szerintem ez elismerés, hogy valaki sokat gyakorol.

A szorgalmas emberek jobban beválnak az életben, mint az "iskolai üdvöskék".

Arra nem gondoltál, hogy amikor valaki mond adott dolgot a gyerekének, esetünkben a tiédről, az nem a te gyerekedről/a tiédnek szól, hanem a sajátjának?

Neked halvány lila gőzöd nem lehet arról a gyerekről, mivel külső, felszínes benyomás alapján a "tehetséget" összeméricskélni arra vall, hogy eleve te egy olyan dologra vagy büszke, kérkedsz vele, ami nem a tiéd, hanem a gyermekedé... Innentől kezdve a másik megítélése már torzul...

Van fogalmad róla, hogy egy tehetséges, vagy olyan gyermeket, aki szereti az adott tevékenységet milyen szinten motiválhat, hogy csupán plusz gyakorlás, kicsit több idő stb. szükséges ahhoz, hogy a másikat utólérje, vagy akár lekörözze?

És nem, nem arról van szó, hogy ez lehetséges-e, vagy sem. Mert nem rólad meg a gyerekedről szól a saját gyermeknek tett ilyen megjegyzés, hanem arról, akinek címezték a mondatot. Te nem fogod tudni, más gyermekének mire van szüksége, hogy elérjen egy általuk kitűzött/vágyott célt.

Viszont az ilyennek született, bármit tesz ennyi marad hozzáállás durván lekorlátozza a gyermekben rejlő lehetőségeket, és legalább az önbizalmát is aláássa. Nem kell tévesen ajnározni, de a gyakorlás, a próbálkozás, az, hogy nem adunk fel valamit, előre mutatóbb, mint az, hogy te így születtél, felesleges megerőltetni magad...

Mondok egy példát neked kérdező.

Lányom az iskolában a legjobb íjász (van szakkör nekik, és versenyekre jár)nem született úgy. Nagyon sokat gyakorolt mire elérte, hogy a legjobb legyen.

Viszont csak az iskolában a legjobb.

Vannak nála jobbak is akik járnak versenyre.

Eszembe nem jutna megsertodeni azon, ha valaki azt mondaná, hogy a Jucika azért jó, mert gyakorolt sokat.

Mert ez az igazság. És büszke is vagyok, hogy nem adja fel, gyakorol, és szereti csinálni.