Anyaként úgy érzem, kimaradok mindenből!!! Hogyan lehet ezt átvészelni és lesz-e könnyebb?

Konkrétan muszáj kiírnom... Megbeszélni nem lehet, nincs rá vevő. De néha úgy kimozdulnék. 4 éve szültem, csodás gyermekem van. Szeretem, és nagyon élvezem a közös időt. Ezt leszögezném.

De.

Párommal programra elmenni lehetetlen. Van pl érdekes előadás, szervezett kirándulás, és arra az időre nincs alternatíva. Kicsim még nem tud 15 percig sem nyugton lenni, nemhogy egy izgalmas 2 órás előadást végignézni. Másoktól sem várható, hogy elviseljék a hisztijét, mert annó én sem értettem, minek visznek kicsi gyereket komoly előadásra, vagy tengerpartra?

Ventillálok... De a párom vett egy különleges autót, és nem mehettem el vele próbakörre, csak 2 barátunk, mert a gyerkőc beteg. Elengedtem, elfogadom, csak mindig ez van. A kevés szabadidő, amikor oviban van, az meg csak munka. Korán viszem, épphogy beérek érte, rohanok. Bevásárlást alig tudom megoldani . Úgy érzem, szétszakadok.

Aztán ránézek az ügyes kezeire, ragyogó szemeibe, csacsogó szájára, és imádom.

Marha nehéz szülőnek lenni. A legnagyobb kihívás egy ember életében.

Végszó: Minden Anyának és Apának kijár az elismerés. Most már látom, és csodállak benneteket. Akik nap mint nap igyekeztek a legjobbat kihozni magatokból!