Anyaként úgy érzem, kimaradok mindenből!!! Hogyan lehet ezt átvészelni és lesz-e könnyebb?

Na igen, pont ezért nem várom el a páromtól, hogy többet tegyen értünk. Mert nem vagyunk házasok, van neki 2, nekem 1 gyermek, kapcsolatunk 2,5 éves. Csak kiírtam magamból, hogy ez van.

Az én házamra én költök, ennek ellenére nagyon szorgalmas a párom, és nagyon jó ember. Sokat segít itt, de nem fogom túlterhelni. Ez a része most más.

Csak tele lettem egy kicsit keserűséggel, hogy alig jut időnk egymásra.

A hétvégéit hanyagolta egy ideig miattam, de láttam rajta, hogy hiányoznak neki a gyerekei. Ők csak hétvégén vannak itt. Oda direkt küldöm, mert úgy helyes.

Viszont én nem mehetek, érzem, hogy nincs meg az összhang velük, feszélyezem őket. Lehet sok nekik, hogy megjelenek a 4évesemmel, de ezt maximálisan tiszteletben tartom. Annak ellenére, hogy ritkán egész jól kijönnek együtt a "gyerekek".

Lehet még kell pár év amíg kialakul egy patchwork család. Addig is hagyom őket hogy legyenek együtt.

Az meg igaz hogy alul értékelem magam. Elég karakteres vagyok és nem szeretnék senkit elnyomni ezért kicsit őrlődöm. Sokszor visszautasítom a párom segítségét, ő is túl van terhelve, most neki ez a munkahely szintén megterhelő. Ő is szeretne többet velem lenni... a különleges autó az pedig csak egy különleges autó, ami egy régi vágy volt, egyáltalán nem drága de sokat spórolt rá. Megbeszéltük hogy lehet-e, belefér-e, és én támogatom benne. Alapból az álmainkat meg kell hogy éljük, és ez számomra nagyon fontos. Csak olyan jó lenne néha egy kicsit kiszakadni... Talán ha nagyobb lesz a fiam, működni fog a bébiszitter dolog is.

Az a helyzet tulizgulom a közös megjelenéseket, mármint a fiammal, egyáltalán nem tudok kifele figyelni csak rajta van minden fókuszon hogy nehogy valami történjen vele. Nem igazán logók a nyakán csak arról van szó hogy a fél szemem folyamatosan követi hogy mit csinál. Ezen lazíthatnék, tudom, de hajlamos hirtelen eltűnni és valamit tönkretenni. Vagy magában esetleg kárt tesz.