Anyaként úgy érzem, kimaradok mindenből!!! Hogyan lehet ezt átvészelni és lesz-e könnyebb?
Konkrétan muszáj kiírnom... Megbeszélni nem lehet, nincs rá vevő. De néha úgy kimozdulnék. 4 éve szültem, csodás gyermekem van. Szeretem, és nagyon élvezem a közös időt. Ezt leszögezném.
De.
Párommal programra elmenni lehetetlen. Van pl érdekes előadás, szervezett kirándulás, és arra az időre nincs alternatíva. Kicsim még nem tud 15 percig sem nyugton lenni, nemhogy egy izgalmas 2 órás előadást végignézni. Másoktól sem várható, hogy elviseljék a hisztijét, mert annó én sem értettem, minek visznek kicsi gyereket komoly előadásra, vagy tengerpartra?
Ventillálok... De a párom vett egy különleges autót, és nem mehettem el vele próbakörre, csak 2 barátunk, mert a gyerkőc beteg. Elengedtem, elfogadom, csak mindig ez van. A kevés szabadidő, amikor oviban van, az meg csak munka. Korán viszem, épphogy beérek érte, rohanok. Bevásárlást alig tudom megoldani . Úgy érzem, szétszakadok.
Aztán ránézek az ügyes kezeire, ragyogó szemeibe, csacsogó szájára, és imádom.
Marha nehéz szülőnek lenni. A legnagyobb kihívás egy ember életében.
Végszó: Minden Anyának és Apának kijár az elismerés. Most már látom, és csodállak benneteket. Akik nap mint nap igyekeztek a legjobbat kihozni magatokból!
Erre találták ki a babyssittert, naponta egy-két órát rábízhatod, és van idöd kikapcsolódni.
Az autót témát meg nem értem, ha aznap a gyerek beteg volt is, azért az autó ettöl kezdve ott van, mehetsz vele két nappal késöbb is.
Bébiszitter. És leválásban segíthet pszichológus. Mármint, hogy fontos legyél magadnak is, ne arra tedd fel az életed, hogy környezetedet szolgáld.
Valamint írd fel egy lapra, miben vagy nagyon jó. Akár horgolás, főzés, sütés, gyereknevelési tippek, informatika, bármi. És kezdj el saját vállalkozást, mert a mostani világban a kötelező munka, elvárások, megfelelési kényszer megnyomorítja az ember lelkét.
Az autó természetesen itt lesz, de eddig szinte minden hasonló első közös élmény kimaradt. Ezeket másokkal tudja megosztani. Kezdek elértéktelenedni, már "csak" a háztartás, munka, gyerek van. Váltott munkarend miatt többnyire nem találkozunk hétköznapokon, hétvégét meg a saját gyerekeivel tölti - felnőttek már, és örülök, hogy jó a kapcsolatuk, kedvelem őket.
A lényeg, ha szülsz, akkor fogod a mindent és kidobod. Szolgaélet, alárendeltség és magány.
Túlzok, mert épp keserű a szám, de ez az a felület, ahol lehet :)
A szitter jó ötlet lenne, csak nem fut rá. Rommá dolgozom magam, de a házat folyamatosan javítani kell, a beteg kutyákat, akik hűségesen szolgálva öregedtek meg mellettünk, őket ellátni, stb.
Nincs egyik ágon sem élő közeli rokon, akire számíthatok. Van vállalkozásom, most indult, ennyi az előrelépés. Magam szervezem a munkám. Gyerkőc miatt (betegség) már két helyről kellett elmennem, és rettegtem, hogy megint munkahelyet kell váltanom. Igyekszem talpon maradni, de vannak rossz napok. A többit imádom, de most magam alatt vagyok :(
Nem, te csinálod rosszul. A párod fogja a 4 évest és úgy megy a felnőtt gyerekeivel programra. Neki is ugyanúgy apja, mint a többinek.
Te egyedülálló szülőként, háztartási alkalmazottként élsz, nem egyenrangú feleségként, akinek ugyanúgy van élete, érzései, igényei. A párod apa, akinek veled egyformán van feladata a közös gyerekkel, nem csak neked. Ha kihagy az élményekből, de dolgozni, főzni jó vagy, akkor nem a párja vagy, hanem a bejárónője.
Jól gondold át, hogy ebben a rendszerben akarsz-e maradni vagy esetleg többet is érdemelsz a gyerekeddel együtt.
4 éves gyerekkel már nyugodtan elmehettek akár egy gyerekbarát szállodába, vagy bárhol kivesztek egy önálló házat és eltoltetek pár napot. Akár barátokkal, vagy a férjed felnőtt gyerekeivel együtt.
Mostmár jön a jó idő is hozzá.
Vagy egy fél, egy napos kirándulás. Igen, a gyerek fáradt lesz, de kell nektek az élmény mindenképpen.
A mi lányunk már 16 éves, jópár éve visszatért minden a régi kerékvágásba, már ritkán akar velünk közös programot, inkább a barátnőkkel.
Ne aggódj, elmulik ez a korszak gyorsan.
Azért az sehogy se normális, ha konkrétan minden egyes hétvégén eltűnik a többi, ráadásul felnőtt gyerekéhez. A kicsi is az övé, ráadásul egy kisgyereknek még sokkal fontosabb a minőségi idő vagy talán azt szeretné, hogy kb semmi kapcsolata ne legyen vele?
Kell a felnőtt gyerekekkel is programozni, de basszus nem minden héten! Azt sem értem, nekik erre miért van ennyiszer igényük, nincsen párjuk, barátaik, más családtagok, hobbi stb stb?
1es, napi 1-2 óra? Így is alig vannak együtt ha a kérdező dolgozik, és még abból a kis időből is vegyen el?
Inkább, mikor elaludt akkor menjen el a kérdező barátnőkkel 2-3 hetente egy kicsit lazítani apuka meg maradjon otthon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!