Hol a határ abban, hogy mit lehet szóvátenni egy anyának?

Szerintem életveszély esetén. Ha mondjuk állok a zebránál a pirosban és mellettem szaladna egy kisgyerek a kocsi alá, akkor is visszafognám, ha nem az én dolgom.

Online tartalomnál inkább a megfogalmazással lehet baj. Lehet kulturáltan is, de névtelenül az emberek hajlamosak arra, hogy minősíthetetlen hangnemben szóljanak.

A Facebook és az utcán látott dolgok között óriási a különbség, kérdező!

Utcán csak azért szólnék, ami akkor és ott közvetlen életveszélyt jelent!

Aki viszont FB-re kipakolja a magánéletét, az vállalja azt is, hogy a pelenkázástól kezdve a szoptatáson át az altatásig a követőinek mindenről lesz véleménye és azt le is fogják írni.

Úgyhogy ha a kedves anyukának ez nem tetszik, akkor be kell fejezni az ingyen mozit és csak a gyerekével foglalkoznia, nem a követők like-jaival.

(Az egy másik kérdés, hogy ilyen debil, exhibicionista anyukák videóit sosem nézném, épp ezért én nem is írnék semmilyen kommentet semmilyen cselekedetükről.)

A leírt példa alapján én is veszélyeztetem a gyerekem. Igaz, az enyém már 15 hós, de 2 hónapja is simán hagytam hajcsatokkal játszani. Sosem kapott be egyet sem. És el se tudom képzelni, milyen és mekkora hajcsat az, ami a torkára tudna szaladni. Persze vannak olyan egyévesek, akik mindent betömnek a szájukba, rágcsálni az enyém is mindent megrág, de már csak kevés tárgy van, amit be is venne a szájába, és ezért veszélyes (pl. gyöngy), és szerintem mindenki tudja, hogy a saját gyereke milyen természetű.

Nekem 5 gyerekem van, és közülük volt olyan, aki simán megállt a kereszteződésnél a kismotorral, és volt, aki akkor se, ha kiabáltam neki, rá jobban kellett vigyázni. Az egyik gyerekem már 9 évesen egyedül járt iskolába, a másik most 9, és nagyon nem érett rá. Szóval van egy nagyon széles tartománya a potenciálisan veszélyes helyzeteknek, amiknél lehet, az egyik szülőnek hajmeresztő valami, ami a masiknak nem, és ez rendben van.

Csak kevés nagyon egyértelmű helyzet van, és azoknál azért nem baj, ha valaki szól, hogy életveszélyben a gyerek. A többit viszont jobb a szülőre bízni.

Nekünk egy olyan esetunk volt, hogy egy kislányt a férjem hozott vissza az útról.

Buszos kiránduláson voltunk az ovibol a lányommal.

Az egyik anyukának az ovis gyereken kivul ott volt a két éves kislánya is.

Megállt egy benzinkúton a busz, kiszállt mindenki.

Anyuka vígan beszélgetett másokkal, míg a kislány elkezdett szaladni az autók felé.

Férjem észrevette, és utána szaladt

Az anyuka mikor meglátta, hogy a férjem hozza vissza a lányát, meg csak meg sem ilyedt, sőt neki állt feljebb, hogy jön ahhoz a férjem, hogy felvegye a gyerekét.

Mikor megmagyaraztuk, hogy kiszaladt az autók közé, nagy nyugalommal megjegyezte, hogy amúgy ez nem is forgalmas hely, biztos nem ütötte volna el semmi...

Hat oké...