Szerintetek milyen az, ha egy kisgyereket sosem visznek sehova?

Mindenhova visszük a lányunkat, folyamatosan mondjuk neki, hogy köszönjön, válaszoljon ha kérdezik, mégsem megy neki, mert láthatóan frusztrálja hogy meg kell szólalnia idegenek előtt. Ez a része szerintem nem ezen múlik.

Az hogy nem viszi, az ő döntése. Szerintem ebben nem kell és nem is tudsz beleavatkozni.

42, csak itt tud panaszkodni, szemtől szembe nem mer...

Inkabb költözik.

Ez a kérdés már volt, nem is egyszer.

ÉS igen.. rendszerint megkérdezed normális e ez és ez a gyerekkel kapcsolatban, majd elkezded sorolni te hova is viszed a gyereked, majd szídod az állítólagos barátnőt aki rendszerint jól áll anyagilag és felújít. Majd hirtelen a gyereke lesz a sátán..

Én csak azt nem értem.. ha valakivel nem egyezik a saját nézőpontom, akkor azzal nem barátkozom.

Ha a gyereke bántja az enyémet, pláne be se engedném.

Az nem barátság, ahol nem szólhatsz rá a másik gyerekére, pláne a saját otthonodban.

Lehet szidni a barinőt, mert úgy is erre megy ki az egész fórum, de valójában te vagy itt a baj.

Te vagy az aki nem képes őszintén elmondani mi nem tetszik, határokat húzni, és te vagy az aki engedi, hogy bántsák a gyerekét..

Ha annyira féltenéd a sajátod, már rég megszakítottad volna a kapcsolatot.

Én egy ponton eljutottam oda, hogy csak azokkal beszélgetek, barátkozom, akiknek a társaságában jobban érzem magam, akiknek a jelenléte kiteljesíti az életemet.

Majdnem 38 év kellett hozzá, és nálunk is néhány célozgatós anyuka, de hidd el, megéri.

Ja és pont ez az előnye, hogy jobb embernek érzem magam, mert sokkal kevesebbszer kapom magam azon, hogy puffogok másokra. Amikor le kell nyelni a haragot, az mérgező, se Neked se a másiknak nincs rá szüksége, nem is tanul belőle ha nem érzi a tettei, szavai valódi hatását.

Persze papíron a legjobb lenne megbeszélni, szépen szóvá tenni a dolgokat, de valakivel ez nem megy, mert olyan rafináltan célozgat, hogy nem lehet nyíltan reagálni. Ha megtenném, ő lenne az áldozat. Szóval én az ilyeneket lepattintom már.