Miért mondják azt, hogy az anyaság lemondásokkal jár, amikor sok más dolog is?

Nem tudom, én frissen szülve is tudtam vécére egyedül menni, mindössze egyszer kelt fel éjjel, nem nyílt szét a hasizmom, nem lett egy striám se, egyszer nem gyulladt be a mellem, sose lett inkontinenciám, van apja, nagyszülei a gyereknek, úgyhogy nyugodtan rájuk bízom bármikor, a szexuális életem rendben van, azt még nem tudom hogy 15 év múlva mit fog az arcomba ordítani, de bízom benne hogy nevelek egy taplót; és biztos nem fog hozzám semmilyen felnőttet beköltöztetni (amúgy milyen ostoba érv már ez, ki csinál ilyet :D), és babakortól gyűjtjük neki a pénzt egy bankszámlán, ha nem üt be semmi, lakást is tudok neki adni. Hiába durva sarkítás, ez az én esetem, gyakorlatilag egyetlen érv se állja meg a helyét. És nem érzem magam különösebben szerencsés esetnek, mert van akinek bőven sokkal jobb.

*nem nevelek