Milyen gyakran érzed úgy hogy eleged van az anyasagból?

Szülés után éreztem, jól beszippantott a depresszió, soha nem gondoltam, hogy velem is előfordulhat. Meg akartam halni, úgy működtem, mint egy biorobot. Mindennap csak a túlélésre mentem, sírtam egésznap, alig vártam, hogy hazaérjen a férjem,akkor beültem a zuhany alá, ott is sírtam. Utáltam az egészet, de legfőképp magamat, hogy egy darab kaka vagyok, nem ezt érdemelné tőlem a kisfiam, aki csak rám számíthat. Persze gondoztam, etettem, de nem voltam boldog. Hasfájós volt, este 8-tól éjfélig torkaszakadtából üvöltött, bármit csinálhattam semmi nem volt jó.. A mellem begyulladt, aztán a tejem elapadt, ráadásul maradt bennem két méhlepény darabka is, ami majdnem kinyírt..

3 óránként kelt enni, utána 1-1,5 órát szenvedett a hasával, mire elaludt szinte kezdődött előlről.

3 hónapos korára elmúlt a hasfájása, onnantól napról-napra javult a helyzet. Most már vagy még csak..?! 1 éves, egy álom baba, az éjszakát hónapok óta végig alussza, este kap tápszert 8-9 között, onnantól alszik reggel 8-9-ig,

mint a bunda. Napközben már csak egyszer alszik, de ügyesen eljátszik magában amíg mondjuk gyorsan feltakarítok, vagy feldobok valamit főzni.

Biztos vagyok benne, hogy lesz még jó pár kemény időszak, nem alvás, dackorszak stb, de ahhoz már próbálok pozitívan állni.

Most lesz 21 hónapos a fiam. 2-2,5 óránál többet nem alszom egyhuzamban, engem ez már kikészít. Mellette dolgozom, és tanulok is.

A férjem állandóan dolgozik, alig van otthon.

Így rám marad jóformán minden, mosás, főzés, takarítás, a nagyobb gyerek.

A férjem régen mindent is megcsinált, mindenből kivette a részét. Nyilván most állandóan fáradt, néha felporszívózik, aztán meg húzza a száját, amikor a gyerek 10 perc múlva valamit szétszór. Állandóan feszült, fáradt, ideges.

Így mivel próbálom amennyire lehet tehermentesíteni, saját magamra nem marad időm. És ez az, ami megvisel, és hiányzik. Hogy nem tudok egy jót fürdeni, vagy leülni olvasni kicsit. Sokszor érzem úgy, hogy elveszítettem önmagam.

A 13 éves lányom egy tündér, sokszor mondja, hogy igyak meg nyugodtan egy kávét, addig lefoglalja a kicsit. :)

De vannak napok, amikor bizony a világból is ki tudnék szaladni.

A férjem most munkahely váltáson gondolkodik, ami talán pozitív hatással lesz mindenre. Meg nekem ha minden jól megy, februárban véget ér a suli. Az is könnyebbség lesz. Szóval igyekszem pozitívan hozzáállni azért, amennyire tőlem telik. :)

Nekem nem az anyaságból van elegem, csak néha sok. Nem bírom a nem alvást, a 24/7-es készenlétet, hogy a nap minden percében figyelnem kell, hogy ne ölje meg magát valamilyen új kreatív módon egy légüres térben, hogy egy napra sem mondhatom azt, hogy szeretnék egyedül lenni, holott nincs olyan emberi kapcsolatunk, amit normálisnak mondanának, ha még a wcre is követne az illető. Ha 39 fokos lázam van, és el akarok ájulni a rosszulléttől, akkor is anyának kell lenni, hogy nem tudok akkor enni, aludni vagy wczni, amikor csak akarok, mert kva nagy hisztik közepette kell megakadályoznom egy másik emberi lényt abban, hogy szétverje a fejét a kövön.

És persze, vannak jó részek, meg az ember csinálja, van amikor nem is olyan fárasztó, de az, hogy nincs kiszállás, soha, semmikor, semeddig, az iszonyú fárasztó.

6# Szerintem a kérdező és mindenki más is ezt értette "anyaság" alatt. :)

Én azt szoktam mondani, hogy szeretek anya lenni, sosem csinálnám vissza, de a vele járó feladatokkal és kötelezettségekkel olykor torkig vagyok, ez van.

A másik kedvenc "okosságom" meg az, hogy mindenkinek van rossz napja, gyerektől függetlenül... Előtte is volt, most is van. De amikor az én rossz napom találkozik a gyerek rossz napjával, na az az igazi tuti! :D