Anyaságból megbuktam! Ilyenkor mi van?

Nagymama? Anyos? Miêrt nincs segítsêged? Egy takaritónõt nem tudsz fogadni?

Egyêbkênt nálam 3 gyerek van, segítsêg 0. Szerinted ên hogy vagyok? :D

Nyugi, nem vagy egyedül, más is érzett már ilyen dolgot. Helyileg hol laksz?

Esetleg kezd eljárni játszótérre. Ha a 13. kerületben laksz esetleg össze is futhatunk. Nem lesz semmi baj sem meglátod. Az enyém is másfél évig nyűglődött, most kezd helyrerázódni.

Az én lányom egy éves múlt, Ő is ilyen. Három hónapig le nem tudtam tenni, olyan nehezen szokott hozzá a külvilághoz, aztán nálunk is az állandó hasfájás, ez eltartott négy és fél hónapig.

Majd ugye a fogzás, ami folyamatos, még csak négy van, azzal folyamatosan szenved, ha front van azért bőg, ha nem tudok vele foglalkozni éppen akkor amikor ő szeretné, akkor persze olyan ordítást rendez, hogy az utcán is hallják, ha fáradt, álmos azért sír. Elaludni nem tud egyedül még mindig én kellek hozzá.

Ehhez jön még az is hogy fél az idegenektől, az új dolgoktól és új helyzetektől, pedig nem neveljük burokban.

Negyed óránál tovább nem játszik el magában, csak ha ott vagyok mellette.

Persze az anyósomnak nem tetszik, hogy a kislány visszahúzódó és nem ugrik mindenki nyakába.

De emellett azért sokat mosolyog, nevetgél, beszél. Biztosan nálatok sem 0-24-ben megy a sírás, persze vannak nagyon nyűgös napok, hetek, de a legfőbb örömforrásunk a gyermekünk.

Kitartást! Néha én is úgy érzem csődöt mondtam anyaként, de ez nem így van nálad sem!

Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy a mi gyerekeink beletartoznak a babáknak abba a 20%-ába, akiket úgy nevez a tudomány hogy Hiperszenzitiv baba. Ez van, ezen nem tudunk változtatni, csak támogatást nyújthatunk nekik.

Tehát nyugi, nem vagy egyedül.