Vállalnátok úgy gyereket, hogy nem találjátok a helyeteket az életben?
Tehát nincs olyan munkátok, karrieretek, amit imádtok.
Hogy nem találtátok még meg az életcélotokat.
Én így vagyok, 25 éves vagyok jelenleg, MSc-t végzek.
Kiderült, babát várok, aminek a párom nagyon örül, én kevésbé.
Vagyis hol nagyon boldog vagyok, hol pedig félek, hogy ezzel esélyem sem lesz megtalálni a saját utamat, mert mindig a gyerek lesz az első, nem én.










Kettős érzésem van a kérdéssel kapcsolatban.
Egyrészt én azt gondolom, hogy bármilyen karriert és egzisztenciát ketté tör egy baba érkezése kisebb-nagyobb mértékben. Itt azonban hozzátenném, hogy a törés lehet önként vállalt is. Pl. átértékel sokmindent a nő a gyermek érkezésével és már mást tart fontosnak.
Ilyen formán nagyjából mindegy, hogy mikor érkezik egy gyerek, az egészen biztosan nagy változásokat fog magával hozni, nincs olyan optimális és tökéletes időpont, amikor minden csillag összeáll. Valahol pedig valljuk be szerencse kérdése is sokminden...
Neked kell tudnod, hogy készen állsz-e rá. Karriert építeni utána is lehet. Szerintem építeni és újraépíteni hasonlóan nehéz.
Én az vagyok, aki 27 évesen találkozott azzal a társsal, akivel egyáltalán szóba jött a téma. 30 voltam mire belevágtunk, 32 mire megérkezett hozzánk a kislányunk. Most vagyok 34 és érkezik a tesó. Sok szempontból ez így tökéletes, sokból meg érvágás. Két helyen dolgoztam, imádtam, egésznap rohantam 7 éven keresztül. Stabil anyagi helyzetet teremtettünk magunknak és sokmindent átértékeltem a kislányunk érkezésével, DE! Számomra az a mai napig nagyon fontos kérdés, hogy EGYEDÜL, pár, szülői háttér, stb. nélkül feltudnám-e nevelni a gyerekeimet!? Ha igen, akkor nincs kérdés. Nekem 26 évesen erre még egyértelmű nem lett volna a válasz sajnos, így akkor sem lett volna kérdés. Viszont szerintem minél előbb, annál jobb... :) Szóval nagyon egyéni kérdés ez.










ėn nem vagyok karrierista dolgoztam 20-26 éves koromig bulizni nem jártam nem ėrdekelt 26 voltam az első fiunknål 1,5 mulva született meg második gyerekünk utazgatni a gyerekeinkel kezdtem kirándulások,muzeumok,ezt mai napig csinålom hobbym hogy szėp helyeket fedezünk fel most mår csak lányomal meg fėrjemel 29 évesen vissza mentem dolgozni és 35 éves koromig dolgoztam utána megszületett lányunk másfėl ėvig otthon voltam utåna vissza munkåba azota is dolgozom.
voltak jó munkahelyeim ahovå örömel mentem dolgozni és voltak
kevésbbė jok is . utkeresėsben nem tudok segiteni .















Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!