Vállalnátok úgy gyereket, hogy nem találjátok a helyeteket az életben?

Én 30 évesen bevállaltam a gyereket, mert már 10 éve nem tudtam mit kezdeni magammal és nem találtam a helyem.

Van olyan munkám amit nagyon szeretek, de nehezen összeegyeztethető a gyerekkel, állandóan bújom évek óta, hogy mit tanuljak aminek van is értelme, és tetszik is. Eddig nem találtam.

Most gyerek mellett fogok csinálni online tanfolyamot, más jelenléti oktatás nem fér bele.

Távoktatás felsőoktatásban nagyon kevés van sajnos.

Szerintem 10 év múlva se fogom tudni merre van az utam. Már feladtam. Mostmár az a cél hogy a gyerek mellett végezhető irodai munkát tudjak szerezni, amit lehet sokáig egészségkárosodás nélkül csinálni.

Az hogy neked hogy jó azt csak te fogod tudni, vagy majd utólag kiderül.

Az tény hogy a gyerekkel sokkal jobban beszűkülnek a lehetőségek. De vannak akik gyerek mellett dolgoznak meg még tanulnak is, fogalmam sincs hogyan, de bizonyára segítséggel.

Dehát nagyon egyszerű: édesanya leszel. Hidd el, az első 2 évben teljesen le fog kötni a gyerek.

Én arra jöttem rá, hogy nem vágyom karrierre. Egy nyugodt, kiegyensúlyozott, harmonikus családot szeretnék. Én azt gondolom, hogy egy nagyon nagy luxus, ha ezt meg lehet valósítani. Nem könnyű ám a család és a karrier között egyensúlyozni. Állandó logisztikai horror.

Én 30 éves vagyok, most van 3 hónapos babám. Korábban szerettünk volna, de nem jött. Dolgoztam 5 évet, de nem szerettem a munkám, pont azért nem mertem váltani, mert ha sikerül a baba ahhoz biztos munkahely kellett csedhez gyedhez.

Én pont munka mellett éreztem úgy hogy be vagyok szorítva és semmi lehetőségem. Reggel 7-kor elmentem dolgozni, délután 5-kor hazaértem hulla fáradtan. A házimunka nehezemre esett. Pont azt vártam hogy legyen egy kis "szünet", hogy az alatt a 2 év alatt amíg itthon vagyok babával legyen időm kitalálni mit szeretnék.

Levelezőn tanulok baba mellett. Igen, bonyolult megoldani, de még mindig egyszerűbb mint munka mellett, mert minden percemmek én rendelkezem, akkor is ha egy babához közben azért alkalmazkodni kell.

Ezek az "önmegtalálás" dolgok nem attól függenek hogy az ember 25 vagy 30 éves és a baba szerintem csak segítség ebben nem hátráltatás. Ha egyszer úgyis szeretne az ember gyereket akkor úgyis megváltoznak a preferenciák, mindegy hogy előtt volt-e egy menő állása. Lehet azt úgyse tudja gyerek mellett tovább csinálni, mert mi van ha 5-kor bezár az ovi és 6-ig kellene dolgozni... Jobb az új élethelyzetre felépíteni a karriert is.

(Valaki írta hogy az irodai munka egészségkímélő... Neki üzenem hogy az a legkevésbé az. Nekem 5 év alatt 2 dioptriát romlott a szemem, fáj a hátam. Kolléganőmnek 32 évesen gerinc sérve lett, főnökömnek 40 évesen 3-4 havonta úgy beáll a háta hogy egy hétig nem tud dolgozni. Az egészséges életmódhoz olyan munakkör a legjobb, ahol mozogni lehet, nem egész nap egy testhelyzetben kell lenni, de nem is nehéz fizikai munka. Pl fitness edző, postás, kalauz...)

30 évesen nem hiszem, hogy valaki màr nagymamakorú. Nekem is sok csoporttársam csinálta amúgy az egyetemet gyerek mellett, de baromira nem egyszerű, én nem tudtam volna, az biztos. Az egyik biztos kárát látta volna. Mondjuk nem büfészak, hanem komoly odafigyelést és tanulást igényel.

De, ha van segítséged, akkor lényegesen könnyebb. Nálunk is csak azok a kisgyerekesek tudtàk végigcsinálni, akik számíthattak a családjukra, férjükre.