Jó dolgok ami neked nem jutott,gyerekednek igen?van rossz is?

Több az autó, nagyobb a forgalom. Mi nagycsoportos ovis korunkban már biciklivel bandáztunk a környéken, egy csomót voltunk kinn. A mostani gyerekeket - én is a sajátomat - már sokkal idősebb korában merik, merjük csak egyedül elengedni. Sajnos az, hogy egyedül nem engedik ki a gyerekeket, az egészségük szempontjából is rossz, kevesebbet mozognak, de az autó általi elgázolás valós veszély, a halásos gyerekbalesetek jelentős része gázolás.

Egyébként én gyerekként nem szenvedtem hiány semmiben, ami tényleg fontos. Alapvetően egészséges lelkű családban nőttem fel, anyagilag is rendben voltunk, még ha nem is voltunk dúsgazdagok. Mi a férjemmel valamennyire tudatosan választottuk azt, hogy egy kicsit szűkösebben anyagilag, de több szabadidővel rendelkezünk, szerintem így jobb.

A gyerekemnek miben rosszabb? A szüleim kezében nem volt állandóan telefon. Én 2 éves koromig otthon voltam anyukámmal, a kisfiam 16 hónaposan bölcsis lett. Nincsenek a közelben a nagyszülei, repülőre kell ülni, hogy találkozhassanak.

A gyerekemnek miben jobb? Utazunk vele (kiskoromban sehova se mentünk), sokszor elmondjuk neki, hogy szeretjük (én ezt sose hallottam), nem gond a pénz (én elég erős spórolásban nőttem fel).

Én csak az anyagi dolgokat tudnám megemlíteni. Szerető családban nőttem fel, szuper szülőkkel, tesókkal, szuper gyerekkorral, amit senkivel se cserélnék el. De sok minden nem fért bele anyagilag, vagy csak nagyon ritkán. Alapvető dolgokban nem szenvedtünk hiányt, de pl Mekit félévkor és év végén láttam, mert ha jó volt a bizonyítványom (mindig jó volt), akkor az volt a jutalom. Márkás ruhám, cipőm nem volt, a piacon meg a kínaiban vettünk szinte mindent. Nyaralni talán 2-3x voltunk, de akkor se mentünk messzire. Külföldön felnőttként voltam először. Nem volt furikázva a valagam, ha valahova el akartam jutni, akkor busszal mentem, vagy akár 2 busszal.

A fiamnak tök alap, hogy ha ahhoz van kedvünk, akkor beülünk a Mekibe vagy pizzát rendelünk. Hogy Adidas meg Nike cipő van a lábán, hogy ide megyünk, oda megyünk, játszóház, nyaralás, gokartozás, strandolás, fiszem-f.szom. :) Ami persze jó dolog, hiszen ez azt jelenti, hogy relatíve jól élünk, de néha megállapítom, hogy biza rendesen el van kapatva mondjuk hozzám képest. Mármint úgy az alap életszínvonal szempontjából, amiből ő semmit nem vesz észre, mert ezt szokta meg, ez neki a default, nincs összehasonlítási alapja. De ettől még nem egy elkényeztetett kis ficsúr, következetesen neveljük, nem tehet meg bármit, vannak korlátok, határok, feltételek.