Rossz anyával vagy anya nélkül jobb felnőni?

Nincs szülő a világon akit a gyereke néha ne hozná ki a sodrából.

Nincs szülő aki nem merül le soha, nem hibázik, hisz ember.

(A szó, amit keresel: megríkat.

1. Megsirat vkit, vmit: vkinek, vminek a halálán, elvesztésén v. sorsán érzett szomorúságát sírással fejezi ki. Megsiratja férjét, anyja elvesztését. ...

2. ( átvitt értelemben, választékos) Nagyon megbán, megkeserül vmit. □ Meg is kérte a lányt feleségűl, … ...

- megsiratás; megsiratható; megsirató; megsiratott.)

Én is kiabalok néha a 9 evéssel

Ütni soha nem ütok.

Nem hinném,hogy attól rossz anya lennék,hogy felemelem a hangom amikor éppen szemtelenkedik velem.

Egyébként teljesen jó a kapcsolatunk.

Az a kulcs az egészben, hogy a gyerek TUDJA-E, hogy jogosan kiabáltak vele. Az enyém ovisan mindent igazságtalannak tartott és áldozatnak érezte magát. Most így 10 évesen az esetek negyedében tartja csak nem okénak, ha megemelem a hangomat. Ilyenek, hogy helyette figyelek, hogy legyen bepakolva a könyve, a kezébe adom, hogy rakja bele a táskájába, mire nem rakja bele, visszajön hazudik róla, hogy berakta, mert azt hiszi majd holnap könnyebb lesz berakni, másnap reggel nyilván nem rakja be, és akkor nekem mondják, hogy felszerelés hiány és akkor nem tud dolgozni órán és azt sem tudják van-e leckéje, az "órai munkája értékelhetetlen". És szerinte nem jogos, ha kiabálok, mikor segítettem, elmondtam, hazudott róla és nem tudta megoldani sem. Az enyém is tart tőlem, az életben nem látná be, hogy jogosan üvöltök. Tegnap reggel 5 perccel indulás előtt: "nem ezt a táskát kell vinni"--mondja az iskolatáskájára, amiben a könyvei vannak. Kb 3 agyvérzést kaptam, hogy kihámozzam a félinformációiból(már amit el mert mondani), hogy mit rontott el már megint és mit értett félre.

Nyilván nem élte meg jogosnak, mert ő "nem tudta", pedig az ő felelőssége és örülhetne, hogy van anyja, aki segít neki, még ha kiabál is vele nem hagyja abban a szrban, amit magának kevert. Oviból is arra emlékszik, hogy "meg kellett ennie miattam, amit nem szeret"--értsd 99 főttételt nem evett meg a 100ból, csak a sültkrumplit és nagyritkán a rántottúst, ha megfelelő panírral volt és ennie kellett 3 kanállal(kóstolni) NÉHÁNY ételből(édesből is, nem vagyok szemét, grízes, diós tészta, tejberizs..), hogy egyáltalán tudja, hogy megeszi-e vagy sem, hogy ne csak pizzán meg sültkrumplin éljen vitaminhiányban szr emésztőrendszerrel és elítélje úgy, hogy sosem ette ezeket, az ovi kb erről szólt és ígyis, hogy kiderült, hogy érdekes módon több étel is bejött neki, hogy meg sem akarta kóstolni, így élte meg.

Semmit sem számít, mit gondolnak a gyerekek, az emlékeik érzelem alapúak(meg a döntéseik is) és torzak ovis évekből. Majd esetleg iskolás korban, ha képesek felfogni a dolgokat RÉSZBEN, már számít. Most voltunk hotelben is, mondtam neki a fülét fogd a bögrének, nyilván nem azt csinálja, 10 éves és még nem sikerült felfognia, hogy a bögre a fülénél nem meleg, hát nem leejtette és eltörte? Nem 3 éves, direkt szólok, nem csinálja, mint valami.. és akkor "véletlen volt, nem tudtam". Mintha az zavart volna, hogy eltöri, nem az, hogy 10 évesen nemhogy megfogni nem tudja, hanem még csak nem is hallgat rám, mikor direkt segítek neki előre.

És utána mit mesél másnak a hatalmas lényeglátásával? "anya kiabált velem, mert eltörtem egy bögrét véletlen".. egy igazi mártír, tisztára mint az oviban, magának valahogy úgy jön le, hogy ő egy áldozat, én meg a szemét, és ezt is adja elő, ilyen emlékei lesznek/vannak és csak mostanában tisztul a "tudata".. Rohadtul nem érdekel, hogyha utálni fog(főleg mivel mindig áldozatnak látja magát, szerintem valami személyiségzavara van), annyival is beérem, ha önálló lesz és nem cseszi el a saját életét, nem lesznek rajta maradandó sérülések, nem öl meg senkit "véletlen", vagy nem hal meg. Legyen önálló felnőtt ember, aki el tudja magát tartani és nem okoz kárt másoknak és akkor tök oké. Teljesen normálisnak tartom, hogyha valaki kiabálnak, ha odafigyelek a legtöbb szülő ilyen miatt kiabál, legutóbb pl 9 éves belelépett a pocsolyába tornacipővel a 0 fokban, és még volt fél óra hazáig, mint a kiabálásból kiderült. Vagy 11 éves felvett valamit a telefonjával, az anyja meg elkobozta tőle, amiért a srác káromkodott az anyja meg kiabált(busz). NEm tudom mit, de na..

Ütni ne, kiabálni oké, ha nem káromkodsz és nem alázod. Néha kicsúszhat egy egy hülyeség vagy ilyesmi, de a hangerővel nincs bajom, nem baj, ha megretten mert látja, hogy dühös--és erősebb--vagy. Az normális, ezen alapul a tekintélytisztelet KISKORBAN. Később másért, de kicsiknél ezért.