Rossz anyával vagy anya nélkül jobb felnőni?

Dehogy, egyáltalán nem az összes, csak a többiből nem ismersz rám, mert korlátolt vagy: azt hiszed, hogyha az embert kiborítja a gyereke, vagy neadjisten a gyerek rosszabb képességű a többinél és az átlagosnál többször borítja ki, az anyja meg ezt felismeri, és jajj szóvá is meri tenni, akkor már nem is szereti.. Nagyon sekélyes vagy, mint a kérdező, (mellesleg megnéznélek a gyerekemmel 2-3 nap után, vagy esetleg most mikor benyögte, hogy nem az iskolatáskát kell vinni, mikor indulni kellett volna). Én rohadt jól bírom és ja, panaszkodok, mikor van miért, kiabálok, mikor van miért, más is ezt csinálja, csak a gyerekük kevesebb problémát okoz, mint az enyém, esetleg nemtörődöm szülők, mert szr az értékrendjük. Voltunk állatparkban, kissrác kikapta a tengerimalacot a nyakánál fogva, majd anyuka 3 méterről lazán "Zalánka(valami ősmagyar nevű gyerek volt, nem tudom pontosan), gyere kérlek", srác visszaejti az állatot, anyuka szeme se rezdül, én szóltam rá a srácra az anyja helyett, már iskolás volt.. Ők valóban nem kiabálnak annyit(vagy nem ugyanazért), hű de jó emberek..

Az anya mércéje nem attól függ, hányszor emeli meg a hangját, adjon át megfelelő értékrendet, képességeihez mérten próbálja a gyerek életét egyengeti, nevelni őt, tanítani a jóra, helyesre és támogassa korának megfelelően, meséljen a világról, emberekről, és segítse amiben nem boldogul(de ne csinálja meg helyette), és persze szeretgesse. Nyugodtan lehet ideges, feszült, dühös, de lehetőleg ne üsse meg és ne alázza a gyereket, ha véletlen becsúszik akkor is csak a legenyhébben, tehát inkább hülyézze le, minthogy azt mondja "bár meg se születtél volna" meg káromkodások meg ilyenek. Simán jó anya egy kiabálós, főleg mivel mindenki kiabál. ELÉG JÓ anya, ez elég.

12 van nekem is egy 10 éves gyerekem,nevelem kiskorától,nem is hazudik a képembe.

Ha teneked igen,meg magatehetetlennek teszi magát,akkor ott valamit te rontottal el

Amúgy nagyon narcisztikusnak tűnsz...

Nekem jobb lett volna nélküle, mert egy toxic, passzív-agresszív nő.

Egyik percben kedves, a következőben pedig ordít veled - és nem érted, mi a fene a baj, mikor ötperce semmi baja nem volt.

Ha adott, azt éreztette, legyek hálás, mert ő olyan sokat dolgozott vele-érte, legyen szó egy vett ajándékról, vagy tortáról, de egy egyszerű rántottáról is.

Én bármit készítettem neki, az sohasem volt jó. Mindig talált benne "hibát", vagy bármit, amiért leszólhatta (igen, ezt így ötévesen nem érted, mi baj, mert csak flegmázik és megsértődik).

Napestig sorolhatnám, emellett persze ment 0-24 a mártírkodás, neki senki nem segít... ja, OCD-sként csak úgy jó ahogy ő csinálja, különben azért kiabál és stresszel.

Mindegy, hálisten már nem élek otthon, de éveken át jártam szakihoz, mire úgy-ahogy helyrehoztam magam, és most már nem érzem azt ha bármit kérdezek, akkor sgghlye vagyok.

12-es - Simán jó anya egy kiabálós - EZT ugye nem komolyan gondoltad???

Ebben nőttem fel, és máig félek, bárki felemeli a hangját.

Értelmes ember NEM kiabál a gyerekével, hanem segít, elmagyaráz, mellette áll, ha kell 10x elmondja ugyanazt, és nem kiabál, mint valami hisztis pitsa.

A gyerek egy idő után megszokja VAGY folyamatosan szorong és tojáshéjon lépked, csak anya ne ordítson velem már megint.

Elég komoly mentális beteg felnőttet lehet így nevelni.