Nem kedvelem a férjem családját, de Ő egyre gyakrabban hívja őket. Mit tehetnék?

Hozzászólók ti voltatok hasonló szituációban? Kívülről könnyű véleményt mondani olyanról,amiben soha nem voltatok.

Kérdező,a férjemmel 14 éve vagyunk együtt,már az elején is voltak problémák a családjával,csak le voltak nyelve a dolgok. Igazából már akkor se voltak jóba,mikor összejöttünk. Inkább én voltam az,aki mindig mondta,hogy de látogassuk meg anyukád,stb. Akármilyen volt,velem tisztelettudó volt az anyja. Na utána jó pár évre rá összevitáztak egy baromságon,de olyan szinten,hogy kibújt a szög a zsákból az addig mosolygó,kis tiszteletteljes anyjából,eljött és elhordott mindennek engem is,de ok nélkül. Soha nem bántottam,semmi. Még én voltam mindig aki forszírozta,hogy de azért látogasd meg,stb.,hát ezt kaptam cserébe. Úgy beszélt velem,mint a kutyával. Én pedig senkinek sem tűröm ezt,úgyhogy elküldtem a viharba,majd közöltem,hogy kint tágasabb,takarodás van. Ezután szintén 5 évre megszakadt a kapcsolat. Eközben én terhes lettem,megszületett a kislányunk,akkor történt egy családi dolog,ami miatt elkezdtek beszélni. Végül elnézést kértek tőlünk és szerettek volna részt venni az életünkben. De nálunk a férjem full támogató,ahogy én is vele szembe,mondta ha nem szeretném,ne,mert totál érthető. Utálja őket igazából. Végül mondtam,hogy jó,jöjjenek. Azóta most lesz 2 éves a kislányom,nagyjából havi 1x jönnek max.,de volt,hogy 2-3 hónap volt az,plusz neten beszélünk,illetve mi is megyünk hozzájuk időnként. Háááát... iszonyat nehezen ment az eleje,én a mai napig sem nyeltem le anyósnak teljesen. Azóta is volt 1-2 vitánk,de olyan szintű nem. Hiába mosolyog vagy hiába mondja,hogy a lánya helyett lánya vagyok,imád,meg ahogy nevelem a lányunk,stb.;azt hogy tiszteletbe tart mindent,mindenről megkérdez a lányunk kapcsán,ezt azért tisztelem benne egyébként,de másba nem hiszek neki. Azóta meghalt ősszel az apukája,ami megviselte őt nagyon,úgyhogy én nem szeretném,ha az anyját is elveszítené a férjem és törekszem arra,hogy fenntartható legyen a kapcsolat,részemről legalább is. Elsőnek úgy voltam elmegyek addig vagy menjenek ők a lányunkkal,utána úgy,hogy havi 1-et kibírok. Most meg már simán elmegyek hozzájuk ebédre is amúgy,egész jól belejöttem mondjuk. :D 1x azóta volt 1 vita,ahol elsírta magát,hogy ne zárjuk ki őt az életünkből,nincs senkije,szereti az unokát is,minket is. Lehet színjáték volt lehet nem. Nem hiszek már neki,inkább eljátsszuk egymás felé a kedves meny-anyóst. :D Néha nem az,jókat dumálunk. De nálunk anyukám hiába nem volt 5 évre eltűnve,sajnos sokszor rosszabb,őszinte leszek,még anyósnak is jobban örülök,ha jön,mint a saját anyukámnak. Akkor gondolhatod,hogy ő milyen. De aki 1x úgy megbánt,olyan szavakkal,mint ő,azt soha nem tudja az ember lenyelni,megbocsájtani. Én meg főleg nem vagyok továbblépős ilyenekben,1x írja le valaki magát előttem. A férjem is csak elvan viszonyba van velük. Viszont nekem ez a mákom,hogy ő mellettem áll mindenbe ilyen téren. Simán leállítja,ha úgy van,stb. De ez fordítva is,anyának kívül tágasabb,ha a családom bármely tagját bántani meri. Nem tudom mit lehetne nálatok,el se tudom képzelni,hogy úgy éljünk,hogy ő mellettük állna velem szembe,holott hányszor bántottak minket. Kitartást! Talán ez,hogy menjenek a gyerekkel ők.

"de ne várd el, hogy azért mert te otthon vagy a picivel és fáradt vagy, ő ne csinalhasson programot, otthon"

Nyugodtan csináljon, de remélem, hogy akkor a saját családját ő ugrálja körbe, ő megy boltba, ő főz nekik ebédet (ha ebédre mennek), ő gondoskodik róla, hogy legyen otthon süti, rágcsa, üdítő, bármi amivel meg lehet őket kínálni, ő kérdezi meg, hogy pl kérnek-e kávét, és úgy en bloc ő szórakoztatja őket túlnyomó többségben. Mert az úgy baromi könnyű ám, hogy "szívem, áthívom anyámékat szombaton", és akkor onnantól minden ezzel kapcsolatos teendő a nő dolga, még a gyerek mellett. Láttam már ilyet, pofám leszakadt.

Természetesen ha nem így van, akkor én is azt gondolom, hogy kitiltani nincs jogod onnan a rokonait, hisz a tieid is mehetnek. De határokat lehet szabni, az pl teljesen reális kérés, hogy mondjuk havi 1 hétvégén menjenek, és akkor is mondjuk reggel 9 előtt ne állítsanak be, max este 6-kor meg lépjenek le, mert a gyereknek kezd az esti rutin, miegymás.

Ha ez nem megy, mármint a kompromisszum, akkor meg tényleg húzz el addig otthonról, méghozzá a gyerek nélkül. Lehet hamar megunná apuka a dolgot.

"Hozzászólók ti voltatok hasonló szituációban? Kívülről könnyű véleményt mondani olyanról,amiben soha nem voltatok."

Voltam, igen. Sógornőmék, mióta megszületett a fiunk, gyakrabban akarnak találkozni. A férjem viszi anyósékhoz, ott találkozhatnak.

Megmondtam, ide az én kontómra vendégeskedés nincs. Azzal is csak nekem legyen plusz munkám, hát lósz*rt. Örülök, hogy élek.

De saját szüleimet kiosztottam, mikor 2-3 hetes gyerek mellett azt hitték, előzetes bejelentés nélkül csak jönnek, függetlenül attól, hogy épp aludnánk, vagy akármi. Nem engedtem be őket, és közöltem, ez lesz, valahányszor egyeztetés nélkül jönnek.

11# vagyok. A másik kérdező,én amikor felmerült bennem,hogy lelépek addig,akkor utána úgy voltam,hogy dehogy lépek le a saját otthonunkból. Érezze ő magát kellemetlenül vagy ahogy csak szeretné,jópofát vágni pedig nem fogok otthon semmihez,akkor sem,ha a férjemnek nem tetszik. Nem fog elkergetni,nem fogok megfutamodni.

A másik meg,hogy én megértem,hogy miért nem akarod,hogy a gyereket is lássa,stb. Írjátok itt,hogy joga van. Van a francokat joga. Senki nem örül,ha a gyerekét mérgező emberek veszik körül,akik csak rossz hatással vannak rá. Aki pedig engem nem tisztel,az beszélhet akármilyen szépen a gyerekhez,nem fogja látni,ez van. És igen,a férjem is ugyanolyan szülő,de ha ő sem szeretné,hogy a szüleim lássák és JOGOSAN,akkor bizony nem erőltetem rá. A családom fontosabb,mint ők,akik soha az életben nem voltak mellettem/mellettünk. De nekem bizonyítottak a szüleim is,hogy nem számíthatok rájuk soha semmiben. Viszont mint írtam,hogy én lenyeltem a békát picit,egyelőre nem bántam meg..

Ez attól függ. Nálunk anyósomék ok nélkül engem hibáztattak férjem karrier váltása miatt( amiről nem tudtam) és elhordtak mindennek. 3 évig nem beszéltünk aztán megszületett a gyerek és ők a legjobb nagyszülők, ezért elfogadtam a bocsánatkérésüket,mert a gyerekem imádja őket és tényleg jó nagyszülők velem is kedvesek. Lehet hogy látszat kedvesség és én sem bocsátok meg nekik,de ha megjavultak és jó nagyszülők akkor miért ne? Ha viszont taplók veled akkor ferjedet tedd helyre és közöld vele ha akarnak unokázni akkor bizony te is a csomaghoz tartozol akár akarják akár nem és bizony akkor viselkedniük kell különben akkor nincs unoka,nem vagy köteles minden szart lenyelni.

Én is csak akkor voltam hajlandó beszélni velük amikor bocsánatot kértek anyósék,ha nem tették volna elküldtem volna őket.

De most hiába írja le itt bárki, mit gondol, a lényeg az, amit a férjed gojdol. Tetszik vagy sem, az ő otthona is, az ő gyereke is, az ő családjának ugyanannyi joga van menni, ha akarja a férjed, mint a tiédnek.

Veszekedhetsz vele folyton persze, de csak azt fogod elérni, hogy ő meg a te családodra fog fújni.

Mondd meg a férjednek, hogy vagy ő menjen hozzájuk, vagy akkor addig te menj el otthonról / vonulj át egy másik szobába, zárkózz be, olvass könyvet, foglald el magad. Felnőtt ember vagy, meg kell tudnod oldani, hogy ne kelljen találkozni velük.

Amúgy a férjed nettó paraszt, hogy odacsődíti a pereputtyát úgy, hogy évekig rossz volt a viszogy + az a közös otthonotok, és te ezt nem szeretnéd.

Egy normális házasságban ilyen nincs, nem így működik, mindkét fél véleménye számít. Nálatok csak az övé, ami nem jó. Nem tisztel téged. Én se szeretem a vendégeket. Kompromisszumos megoldás nálunk az volt, hogy anyós jöhet évente egyszer a férjem szülinapjára, és ennyi. Haverokkal máshol találkozik. Az otthonunk nem átjáróház és pont.