Olyan anyukák, akik nem rendelkeznek jogosítvánnyal! Ti a gyerek mellett hogyan oldjátok meg a közlekedés logisztikáját a mindennapokban?

Pesti aggloban lakunk, még kijár a BKV. Jogsim sosem lesz, próbáltam, a vezetést, sajnos nem nekem való.

Direkt úgy vettük ezt a házat, hogy jó legyen a közlekedés.

Óvoda-iskola, háziorvos 5 perc séta. Bevásárolni a férjem szokott. Neki úgyis a seggéhez van nőve az autó, így hazafelé bevásárol. Vagy elmegyünk este együtt.

A gyerekek, amíg kicsik voltak, főként helyben jártak szakkörökre, az iskolában, a focipályán, a közházban, mind sétatáv.

Ha messzebbre mennek, apjuk fuvarozza őket. Ha valami extra orvoslátogatás van, vagy apa kocsival, vagy én tömegközlekedéssel kísérem őket.

Munkahelyem volt már 30 percre busszal, 10 percre biciklivel, most meg home officeban vagyok már ötödik éve.

Nekünk így tökéletesen működik, hiszen annak tudatában, hogy nekem sosem lesz jogosítványom, eleve ennek megfelelően terveztük meg az életünket.

Túl rossz a szemem, plusz ahogy öregszem már örülök, ha 1 dologra tudok figyelni, úgyhogy közveszélyes lennék az utakon.

3ezres településen élünk, az iskola 170 méterre van, az ovi közvetlenül utána. Amikor kocsi kell ahhoz ott van a párom.

Nem dolgozok.

2 gyerek mikor kicsi volt, még nem volt jogsim, gyalog közlekedtem, pest megyei kis város.

Babakocsival abba tudtam a boltba vett cuccokat pakolni, nagy bevásárláskor férjemet kellett noszogatni, mert ő viszont egész nap vezetett.

Mikor a nagy ovit váltott a városba kellett vinni buszoztam, a suliba is pestre kellett hordani akkor döntöttem el muszáj a jogsi, ha sos mennem kell érte vagy egy jó kis hányós vírussal haza tömegközlekedni buli lenne, busszal 1 óra az út vagy kicsit több, kocsival 20 perc.

Amióta van jogsim a vásárlásnál a legjobb nem kell várnom, egyeztetni megyek amikor tele a tököm.

Viszont közbe lett még egy gyerek sokszor mondtam könnyebben mozogtam a 2 gyerekkel, mint eggyel kocsival, mire mindent beraktam a kocsiba már ott lettem volna(ezért inkább mentem gyalog, de ha esett vagy valamiért muszáj volt a kocsi)

A válaszok a csak belepillantottam,van jogsim és vezetni is szoktam mégis válaszolni mereszelek.

Ugyanis a férjem viszi a kocsit reggel fél hét felé és csak 12 óra múlva hozza vissza. Egy megyeszékhely legszélén élünk,elég nagy megyeszékhely elég nagy agglomerációval,szóval gyakorlatilag falu. Buszmegálló 10 perc gyalog, ritkán jár busz,és csak a városközpontban visz be,D ecsomo.minden nem a városközpontban van,e sminden is nagyon messze van. Egy éves a lányunk. Én így oldom meg: egyelőre nem járunk sehova,baba mama klub hasonlók szóba se jöhetnek a közlekedés miatt (na meg még kétszer alszik a lányom,mire egyáltalán eljutunk a megállóig akvasido van,vagy éhes,stb) a gyereknek többet ér az alvás egyelőre mint az ilyen programok. Én sem vagyok ilyen helyre. A mindennapi életben annyira akadályoz,hogy gyakorlatilag mindent rendelünk, a bugyitol a fűkaszáig.Egy bevásárlás is megoldhatatlan. Ha bármi hirtelen extra lenne nyilván mentőt,taxit tudnék hivni. Van nagy udvarunk,benne hinta,hamarosan homokozó is. Én hétvégente eljutok egy két helyre,amikor a férjem nem dolgozik. De többnyire aludni szoktam,mert még mindig gyakran ébred a lányom,és mindig fáradt vagyok. Bele szoktam gondolni mi lesz később, valószínűleg nekem is lesz egy kisebb autóm,amivel tudom a gyereket hozni vinni oviba és később iskolába legalábbis míg alsós. Vagy az lesz,amiben inkább reménykedem,hogy a férjem talál közelebb munkát és nem megy ennyi idő el az utazással neki. Ha a környéken dolgozna talán a kocsit is tudna hanyagolni. Ő is ezt szeretné hosszú távon,de a pénz nagy úr.

Ezzel azt akartam mondani,hogy nincs két egyforma élethelyzet. Teljesen más Bp belvárosában jogsi nélkül,mint Szentmáriakislak (csak kitaláltam..) utolsó utcájában lakva. Az sem mellékes van e családtag aki néha segít,vagy milyen lehetőségek vannak a környéken..több összetevős. Mindenesetre egy jogsi ÉS autó a legtöbb esetben sokat dob az életminőségen ha nincs gyerek akkor is,de ha van akkor még főleg.