Apás szülés. Mi erről a véleményetek?
Egy barátnőm nem rég szült, és mesélt egy két dolgot, ami kicsit rám ijesztett. Neki elmondása szerint nem az elviselhetetlen fájdalom okozta a legnagyobb traumát hanem az, hogy mai napig szégyelli magát a férje előtt. Kitoláskor sajnos távozott pisi és kaki is, ami természetes dolog, de a szülésznőnek ezt nem sikerült diszkréten kezelni. Többször is rászólt, hogy jó helyen nyomjon, mert ez így nem jó, plusz elég durván hangott adott annak, hogy miért nem történt beöntés. Mondjuk ezt neki is tudnia kellett volna, hogy miért nem, de ez más kérdés. 4 hónapos a babájuk, de ezen még azóta sem tudott túllépni. Egyébként még néhány hete a férje is említette, hogy nagyon megrázta a szülés, mert rossz volt így látnia a feleségét, de nem tért ki a részletekre persze, csak annyit mondott, hogy még rémálmai is voltak utána.
Eddig úgy voltam vele, hogy mindenképp jobb, ha bent van velem a férjem, de most elbizonytalanodtam. Persze sokszor hallom, hogy az apáknak is élmény a szülés, és még erősebb utána kapcsolat, de hát ezt ugye előre senki sem tudja. Nektek mi erről a véleményetek? Persze tudom, hogy nem minden szülés horror, de akik az apás szülést választották nem bánták meg később? Vagy pont fordítva, hogy nem volt bent az apa, és később ezt bántátok meg?
válasza:Az annyira férfi függő, hogy ki mit bír el, ezt tényleg nektek kell tudni, nem lehet tapasztalatok alapján.
Az én férjem biztos elájult volna. A sógorom bent volt (a saját feleségével persze), ő bírta a látványt, őt azt viselte meg, ahogy a szerelme szenvedett és nem tud segíteni.
Ha kíváncsi a férjed, szeretne részese lenni, akkor miért ne.
válasza:Én kértem, hogy mindenki kint várjon. Nem gondoltam bele, hogy mit lát vagy nem lát közben, így döntöttem.
Egyedül szenvedő típus vagyok, én azt se szeretem, ha ápolni akar valaki, ha beteg vagyok.
Nincs ettől felületes kapcsolatunk. A másodiknál kérdezte hogy jöjjön e velem, de vegülis nem beszéltük meg, de úgy jött ki, hogy nem tudott. Azóta szóba se került. De másodszorra is azt mondom így utólag, nem éreztem magam egyedül.
válasza:
válasza: válasza:A rèmàlmos reszletből egyertelmű, hogy nem a pisi-kaki tèma boritotta ki, hanem a szenvedès ès a megalàztatas, amit a nő àtèlt. Egyèbkent ilyen szintű tahòsàgot, amit a szülesznő művelt, èrdemes a betegjogi kèpviselőnek jelenteni.
Az èn pàrom nem a fejemnèl volt. A ctg tappancsait tartotta, mìg èn nègykèzlàb voltam kitolàskor. Pont ràlàtott, mikor kibùjt a ,,barnamaci" meg mikor kibùjt a gyerek. Nem lett semmi baja.
válasza: válasza: válasza: válasza:27-es vagyok.
Egy baleset vagy egy ápolás teljesen más. Abba a helyzetbe nem önszántából megy az ember, azt nem lehet elkerülni.
A férjem élesztett már újra embert sikeresen. Ettől még undorothat a köldökzsinór elvágástól.
(Ha ápolásra szorulnék soha senkitől nem várnám hogy fél adja az életét az én ápolásom miatt. Nekem idős koromra is célom hogy annyi tartalékom legyen hogy ki tudjam magamnak fizetni a bentlakásos ellátást ha arra kényszerülök, sem a férjemtől sem a gyerekeimtől nem várom el hogy pelenkázzanak vagy őrizzék hogy demensen nem gyújtom-e magamra a házat. Aki ezért házasodik vagy ezért szül, hogy majd legyen aki elássa az borzasztóan önző.)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!