Hány gyermeket érdemes bevállalni?

10,az én problémám semmi a tiedhez képest.

Erős vagy,abban már biztos vagyok így ismeretlenül is.

Egy gyerek mellett (10 honapos a fiam): Egész nao vagy sír vagy pakol. Mindent amit elér kipakol ha főzök visít este 7 körül elalutatom akkor főzök majd utána pakolok alsó hangon 1-2 órát. Minden nap seperni és felmosni kell ugyanis mászik. A mosást örülök ha mellette megtudom csinálni napközben és nem estére marad. Nap közben 2szer alszik fél órát (ha annyit akkor örülök).

Barátnőmnek 2 gyere van 2 év van köztük a kisebbik 6 hónapos. Ha a kicsit elaltatja minőségi időt tölt a naggyal, nem akar a nagy a picivel játszani egész nap hisztizik mert féltékeny. Estére marad neki minden addigra a lakás romokban a konyhával fürdővel együtt 11-éjfelig pakol és főz.

Őszintén mondom, nektek nem kéne így belevágni. Beszélj valakivel, aki gyakorló anyuka és nézd meg testközelből a napi rutinját. Ha azt birod, el tudod fogadni, akkor lehet babázni.

Két gyerekem van. Az elsőnél már hetek alatt kiderült, hogy egyedül képtelen vagyok a régi háztartásbeli feladatokat, baba ellátást és önfenntartást(wc, fürdés, evés) is csinálni. Hónapok múlva elnézelődött mellettem, míg laptopon dolgoztam. Ez addig tartott, míg mászni nem kezdett. Onnantól megszűnt a napi pár óra időm. Pedig egyáltalán nem volt macerás, csak etetni, pakolni, pelenkázni, öltöztetni (napi 16-szor) kellett. A séta volt énidő, mert addig nem kellett mást is csinálnom.

A második gyerek teljesen más, őt nem hagyhattam soha magára és máig így van, lassan 4 éves lesz. Mellette nem lehet dolgozgatni. Közben a tesók közti kapcsolatot is rendezni kell, külön idő mindkettővel, tanítani őket együtt játszani, mert ritkán megy maguktól.

Nincs extra kör velük (fejlesztés vagy betegség), csak átlagos igényeik vannak, mégis rámegy a napom. Heti 2-3-szor főzök. A nagy már iskolás, de nem hagyom őket magukra órákra, mert nem a nagy tesó feladata felügyelni.

A rend. Én imádom a tiszta, üres felületeket, na ez gyerek óta nincs. Mindenhol játék vagy kaja maradék van. Amíg itthon voltam velük, napi 5-6-szor söpörtem fel, egész nap pakoltam, mégis csak szinten tartásra volt elég. Mióta dolgozom, még ennyire se bírnám, ha nem tenne bele ugyanennyi munkát az itthonról dolgozó férjem.

Régen heti mozi esteket tartottunk, most jó, ha szabad estén egyszerre mindkettő alszik és egy 1 órás valamit meg tudunk nézni anélkül, hogy felkelne valamelyik.

Hétvégi szundi nincs. Én ma 5:40-kor keltem, mert a kisebb kialudta magát és nem hagyhatom egyedül a szobájába zárva, amíg még alszok pár órát.

És akkor még nem volt szó betegségről, vásárlásról, külön órákról és a férj részéről.

Nem elriasztani akarlak, mert imádom őket, de tény, hogy 2 embert igényel és messze van a "leteszem, ott marad, dolgozom, mosolygok, csini, kialudt vagyok" állapottól. Vannak kivételek, de a nagy átlag nem így él.

Szívesen meghívnálak egy kávéra hozzánk 11 táján mondjuk. :D Két gyerek nagyjából 3,5 perc alatt robbantja fel a házat, gondolhatod 11-re mi van... :) Nem vagyok hajlandó egésznap pakolni utánuk. Egyszer szoktam délutáni alvás előtt, meg egyszer este. Rosszul vagyok a látványtól, de szélmalomharc. Ahhoz még kicsik, hogy megtanuljuk, hogy ha valamivel már nem játszunk, azt eltesszük és utána veszünk elő mást. A múltkor valamelyik nap rosszul voltam, nem pakoltam el a délutáni alvás előtt. Utána meg úgy voltam vele, hogy úgyis megint szétpakolnak, már elengedem. Látni kellett volna a férjem arcát, amikor hazaért munkából. Mondtam neki, hogy hát ilyen az, amikor tényleg nem csinálok semmit egy nap. :D Nem szokott ilyeneken fennakadni, de mi is szeretjük a rendet, így nyilván bántja a szemünket. Ha gyereked van, ezt engedd el.

Én szeretem, hogy ketten vannak (többre sosem vágytam), szerintem gyereknek gyerek a legjobb társasága, valakinek meg egy is sok. Ezt nektek kell majd éreznetek.

Amíg nincs egy sem, ne gondolkodj kettőben. Először tapasztald meg, milyen gyerekkel az élet.

A rendmániát én elengedném, hacsak nem veszi ki belőle a részét a férjed is nagyon-nagyon aktívan.

Azért pedig semmiképp ne gondolj második gyerekre, hogy majd eljátszanak, amíg te végzed a dolgod. 3 és 6 éves gyerekem van, ilyesmire nem számíthatok. Ha el is játszanak, előbb-utóbb tutira ölik egymást valamiért, vagy mindkettőnek ugyanaz a játék kell, és ezért van felháborodás, nekem pedig sokszor inkább hátrány, ha a konyhában vagyok, és nem látom a saját szememmel, mi történt pontosan. És ez nem extra eset, teljesen átlagos gyerekek, akik rettentően szeretik egymást.

Nekünk az emeleten van a gyerekszoba, de a nap nagyrészét a nappaliban töltjük. A saját szobájában nincsenek játékok, ott alvás van. A nappaliban van a sarokban egy nagy játékdoboz, abba szoktunk elpakolni. De egyébként igen, a nappali sokszor egy játékhalmaz volt. Elpakolhattam, de délután felkelt, felnyitotta a dobozt és kezdődött a kipakolás.

Ezt mi úgy előztük meg, hogy azért ne kupleráj legyen, hogy eleve sok családban szekrénnyi, szobányi játék van a gyereknek. Hát nálunk nincs. Ami nem kerül elő 1-2 hónapig, azt eladományozzuk/eladjuk.

Így mindig van 3-4 féle játék a dobozban, néha cserélgetjük a másik 3-4 játékkal ami egy szerkényben van. Így sosincs annyi játék kéznél, hogy szétpakolja az egész házat. Könnyebb összeszedni egy ilyen piramis játékot, egy tolgatós lepkét, meg egy párosítós képes játékot, minthogy sokaknál az egész ház szalad mert a gyereknek kell a játék.

Mostanában például a 3,5 évesem csak a színezővel van elfoglalva, meg hogy számokat rakjon sorrendbe kép alapján. Ez konkrétan 2 játék. Meg a tologatós lepke nagyon megy. :)

17-es, amúgy igazad van, mi sem vagyunk a játékfelhalmozás hívei, de azért a nappalit így is képesek telepakolni.

Most 3 napja egy fa vasút van itt daraokban beterítve a fél nappalit, ha összerakom a dobozba, kikészül, mert amúgy tényleg játszik vele sokat napközben. De mellette még itt van egy billentyűzet, meg a kicsi formabedobója, azt is 3-szor szedtem már össze egy nap.

Szóval elég pár játék is, hogy kupi legyen, ahogy látom. A férjem is sokáig ki volt ezen készülve amúgy, de már elfogadta.