Hány gyermeket érdemes bevállalni?

Inkább keresztgyrekben gondolkodJ minden bántás nélkül.

Vagy 1, de az első években így is el kell engednéd a rendmániát, nem tudom pszichésen ez menni fog-e vagy megéri.

A legőszintébb segíteni akarással írom.

Azt írod,hogy a párod is rendmániás,de tesz azért,hogy rend legyen?Vagy ezt csak tőled várja el?Lecsesz, ha nincs kivive a szemét, vagy otthagysz valamit vagy megcsinálja.Ha te csinálod a rendet és ő csak "élvezi", akkor komoly bajok lesznek.Nem, nem lehet MINDENT egyedül JÓL megoldani,ha nincs hozzá társad.

Azt meg hogy 2 gyerek eljátszik 1-2 órát, az kb olyan 5-7 éves korban várható el(egészséges, jól testvéreknél ha szerencséd van, ha nincs percenként fognak összeveszni),mert irreális elvárás egy mondjuk 4-5 évesre egy 2-3 évest ilyen sokáig rábízni.

Nem a gyerekek számától függ,hogy milyen lesz az életetek,hanem hogy mennyire fogtok tudni családként társként együttműködni,hogyan találjátok meg az összhangot.

Két gyerekem van.

Harmadikat nem tervezünk,mentálisan nem bírnám.

Örülök,hogy a kicsi már két éves lesz,túl vagyok a kisbabas korszakon.nekem az szörnyű volt

Szóval nekem kettő amit bevallaltam,így teljes a család,így jut idő magamra is

Írok példát.

A férjem dolgozik, 7-15-ig irodai munka.Ez az ő dolga SZERINTE,és ennyi.Semmi mást nem csinál, vagyis hazudok de, meccset néz, gépezik,alszik, bringázik haverozik,akkor jön megy mikor a kedve tartja.És még kötekszik veszekedik,hogyha nincs megcsinálva ez az,mert ő bizony rendmániás lenne.Ha napi 5 percet legózik a gyerekkel azzal ő már simán úgy gondolja,hogy kivette a részét az összes családi tevékenységből.

Én meg kelek hajnalban készítem a gyereket az oviba, készítem a reggelijét,kimérem a diétáját, az oviba lévő kajáját,ettetek, inzulint adok, oviba viszem,ügyeket intézek(a férjem még csekket sem látott),bevásárolok ,sütöm a gluténmentes dolgokat, kikészítem a délutáni tanulnivalót(fejlesztésekhez),ha szerencsém van tudok egy vendéget fogadni,masszőr vagyok.11kor visszaindulok az oviba, cukrot mérek, ebédet adok, tornázok a gyerekkel,fejlesztésre viszem,megint cukrot mérek uzsonnát adok, tanulok /játszok vele, együtt házimunkázunk ami belefér,játszótérre megyünk, vacsorát adok, inzulint adok,fürdetek, mesélek, megint cukrotmérek,pótvacsit adok, altatok,altatás után dolgozok a laptopon(mlm-es értékesítő is vagyok,posztokat írok,emailekre válaszolok,tanulok,olvasok, hogy még jobb legyek abban amit szeretek).Éjjel is 2 óránként mérek cukrot,ha alacsony a cukra itatom, etetem,és nem alszok.5,20-kor meg kelek,és kezdődik minden előröl.

(Az már csak költői kérdés,hogy miért mentem hozzá,hát mert nem ilyen volt,a gyerek kb 6 hónapos korában kapott valami fényt, és fordult ki magából,és módszeresen leépítette az önbizalmamat és az anyagi lehetőségeimet,amit több év volt visszaszereznem.Most van az,hogy már pár hónap,és el is tudnék válni,és nem hatna meg,mert jobb lenne külön)

Ilyen elvárásokkal semennyit.

A kicsi gyerekek mindent szétpakolnak, összefogdossák a falat, beletörlik a szájukat a kanapéba, az asztal alá esznek, összefirkálnak valamit, ott hagyják a dolgokat, ahol kiesik a kezükből.

Te is fürdetsz, közben a másik már ordít valamiért, otthagyod a szennyesruhát, törölközőt, rohansz tovább. Télen bejöttök, mindkettő vetkőzni akar, te is, odadobálsz mindent, mert az egyik már hisztizik, hogy pisilnie kell. Aztán ez így végtelen verzióban különböző szituációkban.

Persze, nyilván az ember neveli a gyereket, csak az 1-4 éves kisgyerekek jellemzője, hogy ezt nem értik/nem érdekli őket/nem akarják csinálni/elfelejtik. Mert a gyerekek már csak ilyenek, nem fognak patika rendet tartani.

Nekem kettő van, 3 éves és 8 hónapos. Egész nap pakolok utánuk és házimunkázok, mikor van szabad 10 percem melletük, a férjem is segít, ha hazaér, és mégsincs soha rend.

5,az én férjem is egy f@sz.

Két gyermekünk van,az egyik 9 éves a másik másfél.

A naggyal kb annyit foglalkozik,hogy néha itt ott elviszi az iskolába.

A kicsivel kb öt percet kisautozik

Amikor hazajön esküszöm,hogy jön vele egy fekete köd,ami beboritja az egész házat.

Állandóan csak morog,semmi sem jó

Ha megkérem,hogy legyszives csináld meg ezt vagy azt már morog.

Hazajön munkából hatkor,leül,kávézik,elmegy szarni, fél óra,utána elszív három cigit,telefonozik és kb ennyi.

Én max elválni csak akkor tudnék amikor majd a kicsi oviba megy,én pedig dolgozni(nincs bölcsi a közelben)

Nagyon sajnálom,hogy a gyermeked cukorbeteg.kitartast kívánok.

Mindenkinek más a kapacitása. Egy ismerősöm azt mondta, az ő családjuk egy gyerekkel teljes. Így van idejük mindenre. Másiknak 5 gyereke van, ők úgy boldogok.

Na meg az se mindegy, milyen a gyerek. Nekem az első nagyon nyugis, jó gyerek volt. Mindent tudtam mellette csinálni. A harmadik egyáltalán nincs el, mindig figyelmet igényel és folyamatosan valamiben mesterkedik. Mellette főzni is alig tudok, hogy addig ne bontsa le a lakást. Ha ő lett volna az első, akkor csak egy gyerekünk lenne. Szerintem menet közben kiderül, hogy valaki szeretne másodikat, vagy harmadikat, ha már benne van. De persze minden gyerek személyisége lutri.