Van bármiféle hátránya annak a kisfiamra nézve, hogy születése óta egyedül nevelem és az édesapja nem tartja velünk a kapcsolatot?

#28! De te most megint úgy teszel, mintha minden apa ilyen lenne, ez pedig NEM IGAZ!

Írok egy példát:

Egy időben alsós sérült és egészséges gyerekeket tanítottam. Történt 1x, hogy az egyik enyhén értelmi sérült elsős! fiú szexuálisan közeledett egy másikhoz. (Öltözőben.) Tette ezt nagyobbak biztatására. Nyilván nem megengedhető. Behívattuk az inzultáló gyerek szüleit. Apa-anya házasságban élt, nem voltak válófélben, volt "apaminta", mint a mesében. Csak anyuka jelent meg. Kértem, hogy apuka próbáljon erről beszélgetni a gyerekkel. Anyuka hangosan felröhögött. "A férjem velem se beszél szexualitásról, nemhogy a gyerekkel." Ennyit erről. Milyen felvilágosítást fog adni ez az apa a kamasz gyerekének?

#21

Nagyon jó, releváns cikk jelent meg a témában még 2017-ben, de ma is helytálló. Ráadásul Ranschburg Jenő véleményét is tükrözi, ő pedig igazi szakember és nem csak egy magamfajta amatőr.

[link]

Az is benne van, hogy egy rossz apánál jobb az apátlanság, de ha nem rossz az apa, akkor nagy szerepe van a személyiségfejlődésben.

Szerintem ez sokkal, de sokkal komplexebb kérdés annál, hogy gyakorin meg lehessen vitatni. Főleg egy olyan világban, ahol a régi klasszikusnak nevezett férfi-női szerepek elhalványulóban vannak, összemosódnak és gyakorlatilag azon kívül, hogy még csak a nő tud szülni, nincs semmi, amit egy férfi ne tudna megcsinálni egy gyerek körül (ok, szoptatni nem tud, de cumisüvegből, vagy bármilyen más alternatív eszközből etetni igen). Nyilván van, aki szerint ez jó, van, aki szerint nem, de a gyerek úgyis a legfontosabb a szerető környezet.

Ráadásul jobb esetben nem csak és kizárólag a szülők a gyerek szociális környezete: vannak nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, tanárok, családi barátok, edzők. Tőlük láthat a gyerek mindenféle mintákat, jót és rosszat egyaránt. Illetve ők segíthetnek a gyereknek a kifejezetten az ő nemüket érintő problémákban: egy jó nagybácsi mesélhet a fiúnak a maszturbációról, magömlésről, egyebekről, egy törődő nagymama a menstruációról. Sőt, erre egészségügyi szakembereket is meg lehet kérni. Később a pasi/csajgondokról szintúgy. De amúgy az ezekről való beszélgetések sok esetben a mintacsaládokban is elmaradnak a tabusítás miatt sajnos, vagy akár a szülő is lehet tök tapasztalatlan a csajozásban/pasizásban, mert összeházasodott az első párkapcsolatával, akivel 16 évesen összejött.

A csajos/fiús programok is pótolhatók mással. Nem minden anya szereti a csajos dolgokat, ahogy nem minden apa a férfiasnak mondott hobbikat. Azért meg, hogy kedvezzen a gyereknek, az anya is elviheti a fiút focimeccsre, vagy apuka elviheti balettozni a lányát. Ha a lányunk megnő, és a sminkelés fogja érdekelni, nekem biztosan keresnem kell valakit, akitől ezt meg tudja tanulni, mert soha életemben nem sminkeltem, nem is érdekelt. Az apja pontosan ugyanolyan "kiválóan" tudná rá tanítani, mint én.

Nyilván egy gondoskodó, szerető szülő jelenlétét nem tudja pótolni semmi, egy jól működő(!!!) kétszülős háztartásban mindig jobb lesz élni, mint egy egyszülősben, mert több erőforrás jut a gyerekre legyen szó figyelemről, anyagi javakról, szeretetről, stb., de hát az élet ritkán ideális. Ha az ideálisat nem tudod választani, akkor igyekezni kell az ahhoz legközelebbihez nyúlni.

Szerintem sokszor az egyszülős háztartásokkal az a legnagyobb probléma, hogy az az egy szülő tényleg tökre egyedül van, így nagyjából annyit tud tenni, hogy a gyerek(ek) életben maradáshoz kellő szükségleteit kielégíti, és ennyi, mert ennyire van kapacitása, mert gyerektartás vagy van, vagy nincs, ha van, akkor is semmire nem elég, de a rezsit, az ovit, a sulit, a gyógyszereket, a kaját, a mindent fizetni kell. És utána persze, ha egy így felnőtt gyereknek lesz felnőttként gyereke, halvány lila gőze sem, mit csinálhatna vele, hiszen jobb esetben még közös tanulásra futotta, de programokra, beszélgetésekre, stb. már nem.

Engem nagyon szexista családban neveltek, nekem kellett házimunkát végezni, mosogatni, teríteni, öcsémnek meg semmi ilyesmit. Felnőve ő kényszeres, nagyon ragaszkodik a rendhez, én meg ellenkezőleg. Én szívesen barkácsolok, pedig sosem vontak be, én szerettem volna, érdekelt, szerettem a technikát. Ő szintén, kiskorában is bevonták. Rohadtul semmit nem számított milyen minta van/volt előttünk, a gyerekemen is ezt látom, egyáltalán nem követ, saját személyisége, ízlése, szokásai vannak, amiket ő kitalál és neki úgy jó. Nálunk sosem hozta a jézuska az ajándékot, na most a suliból jött ez a szöveg, éppen átvette, mert most ez szimpatikus neki, korábban azt mondta megajándékozzuk egymást, mert erre látott rá.

Az emberek nem robotok, a férfiak nem remete favágók, akik barkácsolnak, a nők meg nem konyha-háztartástündérek, az embereknek teljesen vegyes NEMTELEN tulajdonságaik vannak, bárhogy rendben vannak, érzékeny férfiak akik szívesen játszanak a gyerekeikkel, és erős nők is, akik inkább karrier pályán érzik jól magukat. A kétszülős rendszer stabilabb, kiszámíthatóbb és szélsőségtől távol tartja az embert, erőszakosabb ember nem fog ütni, ha más figyeli, illetve a másik szülő kimentheti a gyereket a bántalmazótól, ezért jobb a dolog.

Csinos, hetero, "nőies" nő vagyok külsőre, belsőre meg teljesen vegyes, ahogy mindenki. Nincs ilyen hülye minta, amiről beszélnek, nincs olyan, hogy egy nőnek vagyy egy férfinak milyennek kell lennie, vagy mit szeretnek jobban. RÉGEN voltak kötelező szerepek, MÁR nincsenek, és ők sem azért barkácsoltak meg vágtak fát, mert élvezték, hanem mert ahhoz voltak ismereteik, azt adta az otthoni oktatásuk.. gondolkozó emberek mérlegelnek, kitalálják mit szeretnek, hogy jó nekik és úgy élnek. Én nem bírom az anyámat sok szempopntból, nem olyan anya vagyok, mint ő volt, de vannak egyező dolgaink, pl szeretünk jókat enni. Ez nem azért, van, mert ezt a mintát láttam, hanem mert mindketten értékeljük a finom ételeket az átlagnál jobban és akkor is megkóstolunk valamit, ha nem kívánjuk.

Anya nem nagyon adott magára régen, onnantól, hogy tini lettem kezdett jobban figyelni magára, megjött a kedve, oda-vissza hatunk egymásra. Én is formálódok, engem is formál a gyerekem személyisége(visszahúzodó csendesból hangos irányító lettem), és én is hatok a gyerekre érdeklődés és személyiség terén.

Kell egy apa, mert jobb két szerető normális ember, mint egy. De tökmindegy milyen az érdeklődése, amíg nem bántja a gyereket. Csak az ismeretei legyenek toppon, illetve tinikorban jobb az azonos nevű szülővel beszélni, mert akkor nagyon beüt a gyerekeknél a szégyen meg a nemiség és talán KICSIT kellemetlenebb nekik az anyjuktól megkérdezni hogy hány éves korig nő a pénisz, meg ilyesmi cikiket.. de ezen kívül semmi jelentősége nincs, és a mai világban nem is kell, hogy konkrét neme legyen a másik szülőnek, és semmilyen mintával nem szolgál, max kisgyerekeknél, de felnőttként teljesen jelentőségét veszti. Az ember megismeri önmagát, felfedez egyezést, különbséget a szüleivel, de alapjáraton úgy dönt, úgy mozgatja a testét és aszerint cselekszik, ahogy jól érzi magát. Érdeklődésre, tettekre egyaránt. Ami jó, azt felismeri és csinálja, ami nem, azt igyekszik elhagyni, de néhány rögzült dolgot nehéz, mint pl a körömrágás.

Sosem koccintottunk karácsonyra, erre idén kitalálta anyám, hogy de, szoktunk és ő akar, mert az milyen szép. Nagyon furcsa volt. Semmilyen jelentősége nincs ezeknek, a káros szenvedélyek, szokások maradnak meg, de azt tiniként elhagyja az ember, nem rágja a körmét, nem túrja az orrát, nem bulizik hétvégén meg mittudomén, ilyesmi. Kivéve ha akarja mert nem ismerte fel, hogy káros, vagy épp nem tartja annak.

Tiszta marhaság, semmi baja nem lesz a gyereknek, ha nincs apja(az én gyerekemnek sincs, lányos is, fiús is, de csodálatos lány. Inkább a genetika számít, mert pl ugyanazt preferálja, mint az apja, és hiába sosem ismerte, válogatós is, sőt, még ugyanolyan megnyilvánulásai, szófordulatai is vannak, ami hasonló személyiségből eredhet, mert hogy soha sem beszéltek, az egészen biztos. Egyszerűen hasonlóak kicsit bizonyos területeken, ezért kicsit, KICSIT hasonlítanak egymásra, de ugyanúgy vadidegen kislánnyal is futottunk már össze, aki pl szereti a tonhalat és a scooby doot. 5 évesen. Ez jópár éve volt, tökmindegy, kivel egyezik az érdeklődése, ez nem minta alapján megy. Az ilyen mintás hülye ezo-álintellektüel embereket büntetni kellene, az meg mindennek a teteje, nettó hülyeség, hogy "férfienergia", de annyira magasszintű marhaság, hogy indokolni sem érdemes. Az embereket külső hatások alakítják, felnőttként önállóan döntenek és ha gyerekkorukban rögzült valamilyen rossz szokás, téves elképzelés, amit próbáltak belenevelni, simán el tudják őket hagyni, akár tiniként is, mert értelmes felnőtt emberek, akik minden képesség birtokában vannak. A tulajdonságaik a sajátjaik, nem minta, de nyilván vannak okosabb szokások, amiket jó megtartani, és tudod, hogy nem azért kevered fakanállal az ételt főzésnél, mert anyám is azt csinálta, hanem mert nem égeti le a kezed, mint a fém, illetve nem félsz, hogy odaolvad a műanyag. Lehet mondani kívülről, hogy hú, látod, a minta.. de ez csak józan ész.

#35! Ezzel teljesen egyetértek. Csakhogy azt előre nem lehet tudni, hogy az az apaminta jó lesz vagy rossz. Ha csak azok szülnének, akik biztosak lehetnek benne, hogy jó apaminta lesz a párjuk, már rég kihaltunk volna. Ezért aki párral vállal, az azt kockáztatja, hogy a gyerekének lesz egy jó vagy rossz apaképe, aki meg par nélkül, az azt, hogy a gyerekének lesz egy jó vagy semmilyen apaképe.

#36! Tökéletesen leírtad.

Ez igy szepen leirva mind igaz, csak epp mindenki tudja, hogy nem ez az altalanos, es Mo.-n a ferfiak 90 %-a marhara nem vesz reszt a gyereknevelesben. Plane nem tinedzserkorban, mikor is a hazassagok haromnegyede valassal vegzodik a gyerek 10 eves kora elott.

Tankonyvi esteket pont ezert hulyeseg itt irogatni, mindenki tudja, hogy ez nem igy van a valosagban.