Érdemes így gyereket vállalni?
Próbálom a lehető legrövidebben összefoglalni a problémám.
26 éves nő vagyok, a férjem 33 éves. A környezetünk folyamatosan nyomja nekünk a gyerek témát. De mindketten bizonytalanok vagyunk.
Én soha nem rajongtam a gyerekekért, nem értek szót velük, addig vagyok el a közelükben amég csendben vannak. Soha nem is értettem hogy az emberek 90 százaléka mit tart cukinak egy kisbabában. Szóval nem érzek vágyat hogy gyereket akarok. Terveim vannak a karrieremmel is amit most egy gyerek évekre hazavágna.
De közben meg valahogy gyerekként, kamaszként mindig úgy képzeltem hogy nekem lesz gyerekem, pedig már akkor is ilyen volt a viszonyom velük. És ahogy telik az idő és egyre jobban közeledik hogy alkalmas lenne mintha annál kevésbé akarnám. Pedig szeretek gondoskodni és tudok felelősséget vállalni mert a kutyáinkért mindent megteszek ahogy a férjem is, tudom hogy ilyen téren jó szülők lennénk. De nem elég a gondoskodás ha az érzés nincs meg.
Annyi szar anyát láttam már életem során akik nem valók annak. Szóval nem hiszek abban a mesében hogy majd a sajátomat szeretni fogom hisz nagyon sokan nem szeretik.
A férjem álláspontja az hogy nem érzi késznek magát még rá. Egyszer azt mondja hogy nem tudja elkepzelni hogy ne legyen gyereke, egyszer azt hogy azt is elfogadja ha nem lesz.
Valahol azt várnám hogy legalább ő akarja és húzzon engem. Vagy hogy én tudjak dönteni. De egyikőnk se tud.
Nyilván nem döntheti el helyettem a gyakori népe és nem is érezheti helyettem, nem is tudom mit akarok. Talán valami hasznos tanácsot.
De kérlek mellőzzük az "úgyis szeretni fogod a sajátod" és a "neked nem is való gyerek te selejt" meg a "szüleid is így gondolkodtak volna" kommenteket, anélkül is tisztában vagyok vele mennyi megvetést kapnak a társadalomtól azok a nők akik nem született ősanyák.
9-es, de mi az a rengeteg lemondás?
Egyébként meg sokan úgy csinálnak, mintha a gyerek születésétől kezdve örökre le kellene mondaniuk dolgokról, azaz nem csinálhatnak azt és akkor, amikor akarnak, holott ez csak pár év, mert a gyerek megnő..
Szóval nem érzek vágyat hogy gyereket akarok."" Egyértelműen nem vállalnék így gyereket.
A családban egyébként van olyan nő aki vállalt gyereket és nem akart, hát ne tudd meg mennyire utálja az egészet. Csak rá kell nézni és már látod az arcán.
22)) azt még hozzátenném hogy a te és a ti életetek, amihez senkinek semmi köze. A ti döntésetek. Ne más mondja meg hogy legyen vagy ne. Ha nekik annyira kell akkor válllajanak vagy ha már van akkor törődjenek azzal.
Ha szóba hozza valaki, rövidre kell zárni. Nem és kész.
20.
Igen, összehasonlítható. A gyerekkel való nehézség kb. százszorosa a kutyához képest.
Bőven nem ugyanaz.
Amíg nem érzitek azt, hogy gyereket szeretnétek, ne vállaljatok. Kinek akartok megfelelni azzal, hogy nem akartok "idős" szülők lenni egy olyan világban, ahol már mondhatni az az alap, hogy a fiatalok 30+ vállalnak gyereket?
Mi mindketten szerettünk volna gyerekeket és igen, olykor piszkosul nehéz, de aztán jön egy szeretetteljes, más pillanat és az elsöpröget minden nehéz gondolatot.
Bár kérted, hogy kerüljük a kliséket, én akkor is leírom, hogy a mai napig nem tudok mit kezdeni más gyerekével, nem érdekelnek egyszerűen. Gyerek gyerek. Az enyémet még is mindennél jobban szeretem és bármit, de tényleg BÁRMIT megtennék érte.
Mellesleg aki szerint vége a világnak, ha gyerekszületik, annak innen üzenem, hogy eszméletlen jó dolog már gyerekkel ünnepelni, nyaralni, stb. Pl. idén nálunk lesz szilveszteri buli, 3 gyerekes családdal. Mindenki maximálisan lazán áll a témához, a gyerekek elalszanak, amikor elalszanak, a felnőttek iszogatnak, beszélgetnek, tavaly is így volt, mindenki jól érezte magát. Egy csepp hiányérzet sem volt bennem, amiért nem egy tuctuc zenére ugrálós házibuliba mentünk, de erre szerintem meg kell érni. Amíg ezt az ember lemondások soraként éli meg és nem valami pluszként, addig ne vállaljon gyereket.
21:mi az a lemondás?
Pl. ha valakinek betegen születik a gyereke, és kvázi kórházról kórházra járnak.
Ismerek ilyen párt, viszonylag fiatalok, egészségesek, stabil házasságba,stabil anyagi körülmények közé vállaltak egy gyereket, a nő minden terhesgondozásra eljárt,nagyon figyelt magukra terhesen. A kicsi meg egy nagyon ritka betegséggel született, évek óta nem voltak otthon. Folyamatos kórház stb.
Na ha ez a nő nem akart volna gyereket túlzottan, akkor már eret vágott volna,hiszen még húszonéves de neki semmi élete nincs sajnos.
Ilyen is van sajnos, és annyira nem is ritka. Ilyenkor is azt a kisgyereket szeretni kell és maximálisan megadni neki mindent, erőn felül, lemondva a saját dolgaidról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!