Érdemes így gyereket vállalni?

Szerintem várjatok még egy kicsit. Viszonylag fiatalok vagytok még, egyelőre nem kell félni, hogy kicsúsztok az időből. Szerintem bizonyos fordulópontoknál, pl. a 30. szülinapnál sok minden jobban kikristályosodik. Lehet, hogy akkor könnyebb lesz dönteni pro/kontra.

(30 felett vagyok pár évvel, 14 éves korom óta nem szeretnék gyereket sokféle okból, de a mai napig küzdök a kérdéssel, talán az utóbbi időben kevésbé. Szerintem érdemes ennek időt hagyni.)

Tele van a világ kényszerből született gyerekekkel. Amíg nem éreztek rá mindketten valós, saját vágyat, ne legyen gyereketek.

Örülök neki, hogy még van aki előbb gondolkodik és csak utána vág bele a gyerekvállalásba.

Ne vállaljatok gyereket, amíg nem biztos. Ha később sem akarjátok, akkor nem lesz és ennyi.

Nekem van 2, imádom őket. A legszebb, legcukibb hisztigépek, akiket láttam. Sosem voltam ennyit beteg, mint a születésük óta. A munkám... azt hagyjuk, karriert majd kisiskolás korukban kezdek újraépíteni. Most is beteg vagyok egy ovis járvány miatt. A kicsi is. Hozzám bújva odaadja a plüss játékát, hogy meggyógyítson. Ilyenkor nem is kell más a világon.

Ha nem lennének, akkor kost valahol sportolnék vagy buliznék a barátnőkkel, esetleg 3 fogásos vacsorát készítenék a páromnak. Most ezekből egyiket se tehetem meg. De ők vannak, semmiért nem adnám.

Gyereket vállalni belső késztetés. Jó szülőséghez azonban nem csak belső inger kell, hanem tudatosság is.

Bennetek a tudatosság talán megvan, a belső kényszer pedig szinte biztosan nincs, csak a társadalmi. Várjatok még. Nőként 30-32 évesen sem leszel idős gyereket szülni. Akkorra talán kikristályosodik.

Az biztos, hogy a tudatosság magával vonja a bizonytalanságot is. Sokat aggódtam én is. Nekem volt belső vágyam, viszont folyton elbizonytalandotam. Fogom bírni az éjszakázást? Imádok aludni. Fogom bírni az állandó sírást? Imádom a csendet. Mi lesz ha beteg lesz? Hipochonder vagyok.

Én 29 voltam, mikor elsőnek teherbe estem, 30 évesen szültem, de azóta már van második is. Ha az anyagiak engedik, harmadik is lesz nem soká. :)

Felnőttem nem csak előtte, de közben is a feladathoz.

MOST ne vállaljatok gyereket, egyikötök sem kész rá!

Gyereket csak úgy lenne szabad vállalni, ha tényleg akarja mindkét szülö, nektek is jöbb gyerek nélkül, mint nyomás alatt összehozni egy-kettöt és utána évtizedekig szenvedni miatta, de a gyerek(ek)nek sokkal, de sokkal rosszabb lenne.

Még legalább tíz évig nem vagytok lekésve a témáról, hagyjatok idöt magatoknak, nem kell most dönteni, föleg nem mások miatt.

Az a baj, hogy ha most engedtek a nyomásnak és bevállaljátok, akkor azt már nem lehet visszacsinálni.

Nyilván szeretni fogod valamennyire, de nyűgnek fogod megélni.

Azok is nehezen viselik a rengeteg lemondást ami a gyerekkel jár, akik amúgy mindig is szerettek volna gyereket. Nálad ez durvább lenne.

Szerintem éljetek, élvezzétek az életet, haladjatok, aztán ha mindketten igazán akarjátok, akkor belevágtok.

Odáig olvastam,hogy "nem érzek vágyat,hogy gyereket akarok"

NE SZÜLJ!!(egyenlőre,még bőven van 10 éved gondolkozni)

Még akkor is hatalmas próbatétel a gyereknevelés, ha nagyon akarja az ember.Így eleve kudarc!És semmi baj sincs azzal, ha nektek nem lesz gyereketek.Ettől nem vagy rosszabb senkitől.