Miert erzik ugy a gyerektelen (nok), hogy folyton magyarazkodniuk szukseges, eppen miert nem akarnak gyereket?

Mert a társadalom azt tolja rájuk, hogy értéktelenek, ha nincs gyerekük és ezért örökösen fusztráltak a téma kapcsán, úgy érzik, mások lenézik őket, meg akarják magyarázni, hogy nekik ez így jó.

A szomszéd anyuka pl. nem főz, menzáról hordatják a kaját és állandóan azt magyarázza nekem - akiről tudja, hogy főzök -, hogy az sokkal jobban megéri, változatosabb, klasszabb, mint a hàzikoszt. De komolyan, már ott tartok, hogy legközelebb szólok, hogy nem érdekel, mert tök random minden harmadik beszélgetésnél felhozza és gyözköd, miközben soha az égvilàgon nem kérdeztem meg, miért nem főz, miért azt eszik, nem is szoktam már reagálni, mikor magyarázza ezt a témàt. És mégis úgy érzi folyton, hogy magyarázkodnia kell, gondolom, mert valakok fusztrálja, hogy ő nem főz vagy mittudomén.

Én egyáltalán nem szoktam magyarázkodni. Nem akarok és kész. Szerintem ez teljes mértékben magánügy, ugyanúgy, ahogy az is, hogy valaki miért akar.

Igazából az a rossz ebben, hogy vannak olyan emberek, akik már - már számonkérően kérdezgetik, hogy valaki miért akar, mintha bármi köze lenne hozzá.

A társadalom és a politikusok szemében mi értéktelenek vagyunk, mi nem igényelhetünk semmilyen támogatást, mi rohadjunk meg ott ahol vagyunk, mert nem teljesítjük a nemzet akaratát.

Nem fogadják el, hogy mi így vagyunk igazán boldogok.

Ez ilyen előző generációkból örökölt családi szrság szerintem. Régen mindenki vállalt gyereket kb, gondolkozás nélkül, mindenki belepofázott mindenbe, akár volt hozzá köze, akár nem, tök általános volt. Nyilván meghatározta a jelenkor szellemiségét is, hogy pl egy most 25-35 évesnek a szülei/nagyszülei jellemzően belepofáznak a dolgaiba. Vagyis ha pl két 30 éves nő találkozik, az egyiknek van gyereke, a másiknak nincs, akkor gyorsan lefut az "örökölt program", hogy te megtetted, amit az elődeid is (akár alkalmas vagy akár nem), a másik nő még nem, és nem is azért magyarázkodik, mert a gyerekes nő ezt szóvá teszi, hanem, mert erre kondicionálta a családja.

Én legalábbis ezt látom a legtöbbször.

"És mégis úgy érzi folyton, hogy magyarázkodnia kell, gondolom, mert valakok fusztrálja, hogy ő nem főz vagy mittudomén."

Pontosan erről van szó. Ahogy a kérdező ismerősei is így vannak ezzel.

Akinek nincsenek kétségei a gyerekmentességével, az nem bizonygat. Legalábbis kérdés nélkül tuti nem hozza szóba, örül neki, ha békénhagyják a témával, nemhogy maga hozza szóba

Szerintem kicsit ez olyan, mint az egy gyerekeseknél.

Nálunk is ha szóbakerül a gyerektéma, 5 percen belül már meg kell védenünk magunkat, hogy nem idióták vagyunk, hanem megvan az oka annak, hogy egy gyereket szeretnénk csak.

Mert kell a kistesó, majd meggondolod magad, úgyis akarsz majd még....

Egy fenét, és sokszor az érveim nem is érvényesek, mert ha azt mondom h egy gyerekre tud anyukám vigyázni, meg így tudunk elmenni ide-oda, akkor "jaaaj hát kettőre is biztos tudna vigyázni, meg több gyerekkel is lehet programozni".

Vagy ha mondom h nem tudok ennél kevesebbet aludni, mert nem bírom, akkor "persze, hogy kibírnád, ha abban a helyzetben lennél, az emberi szervezet ìgy meg úgy..."

Mindenre van valami okos válasz.

A gyermektelenek meg biztos ezt hatványozottabban megkapják.

Bennem is bennem van néha ha egy 2-3 gyerekessel beszélek, hogy bizonygassam h nekem mennyie jó h csak egy van. A rossz beidegződések miatt.