Ha egy anyuka a szabadidőt segítséggel oldja meg, miért elítélendő?

Akiknek van gyereke, nem véletlenül mondják, hogy gyermektelenül nem tudsz releváns véleményt alkotni a témáról.

Mert pontosan látjuk, hogy mi is gyermekvállalás előtt mennyire de mennyire vakon voltunk a szülőséggel kapcsolatban.

Teljesen el voltunk tévedve, ahogy most te is.

#23 Azért elég nagy arcról árulkodik az is, hogy a saját _véleményedet_ már nem először emlegeted úgy, mint "az igazság". Nem, ez nem az igazság, ez a te saját laikus véleményed, amit teljesen hozzánemértőként alkotsz egy olyan témáról, amiben semmi tapasztalatod nincs.

Ideje lenne leszállnod a magas lóról és visszább venni az arcodból. Nem a véleményed (vélemény! - nem igazság) miatt vagy támadva, hanem az arroganciád miatt.

(Nekem sincs gyerekem, mielőtt ezzel akarnál visszatámadni.)

#21 Te is írod, hogy nem bírnád, ha 0-24-ben a gyerekkel kellene lenned vagy csak heti pár óra szabadidőd lenne.

Az igazság az, hogy ezt az emberek többsége nem bírja ép elmével. Vagy van segítsége vagy “beleőrül”. Nem látványosan, de sok anyuka depressziós lesz, meg képtelen lesz megoldani olyan hétköznapi problémákat, amik előtte mentek.

Viszont nem lehet ezt itthon kimondani, mert rögtön jön a kérdés, hogy akkor minek szültél?

De az igazság az, hogy az elvárások lehetetlenek. A mi szüleink sem voltak tökéletesek, nem is lehet senki az, nem is kéne, hogy elvárás legyen.

És régen sem egy szem ember vigyázott a babákra, együtt lakott 3-4 generáció, jöttek az unokatesók, másodunokatesók segíteni, beszálltak a nagyobb testvérek. Nagypapámékhoz pl. odaköltözött egy szegényebb rokon, hogy segítse őket a gyereknevelésben. És őket még nem kapták fel minden nyikkanásra, hanem hagyták őket sírni.

Nagyon sokan vannak akik semmilyen segítséget nem vesznek igénybe és 5 gyerekük van.

Vannak, akiknek 1 gyerekük van és sok segítséget kapnak.

És vannak akiknek mindegy hány gyerekük van, lepasszolják tényleg és a maradék időben sem törődnek velük.

De ez pont olyan, hogy nincs egyetemes igazság.

Az én gyerekem nagyon nehéz baba volt és totyogónak is pfffff...

Ma annyira felhúzta magát, hogy hányásig ordított. 4x vagy 5x hányt.

Soha nem hagytam sírni, most kicsit sok volt már a 1,5 év, mondom sírjál majd megnyugszol. Hát nem nyugodott meg..

Másfél éves, de be kell adnom bölcsibe, hogy levegőhöz jussak.

4 órában fogok csak dolgozni, de uzsonnáig marad.

Én sokkal jobb anyuka leszek, ha nem 0-24-ben kell egy többemberes kisgyerekről gondoskodnom.

Ez ugyanaz, mintha bébiszitter foglalkozna a gyerekkel.

Sokféle emberi sors van, sokféle gyerek és sokféle empertípus.

Ki jobban, ki nehezebben viseli a nehézségeket. Kinek több, kinek kevesebb segítség jut.

Nincs általános igazság.

#28 Amit te mondasz az kb. így hangzik: Minek megy egyetemre, aki nem kitűnőre hajt. Miért ne menne? Nem biztos, hogy mindenki fel akarja adni az összes létező szabadidejét, a párkapcsolatát, a baráti kapcsolatait azért, hogy egyetemre járjon. Sőt, általában az emberek többségének egy pontig segít, ha miután hazament nem csak tanul, hanem ki is tud kapcsolódni.

Anyaként is sokan vannak, akiknek kell az, hogy beszéljenek a barátaikkal, netezzenek, megnézzenek egy filmet vagy elmenjenek golfozni.

Ezen kívül én pl. nem is gondolom, hogy szerencsés a szociális készségek fejlődése szempontjából, ha egy gyerek csak az anyjával van. Szerintem kell, hogy legyen más emberekkel is, mert akkor csökken a szenzorosság és az asperger valószínűsége (mármint a babának nem lesz jobb a genetikája, de “spontán fejlesztve lesz”, szóval kevesebb lesz a diagnózis). Szerintem amúgy valószínűleg többet lesz fejlesztve is, mert mindenki jobban bírja, hogy 200x válaszol a miért kérdésre, ha csak két órát kell csinálni naponta).

Pl. Az arc mimika felismerése és a hangképzés ilyenkor alakul. Azt is pedzegették, elősegíti a diszlexia kialakulását, ha egy ember fogja a babát, mert általában nem tartod elég “sokféleképp” (pl. mindig a mutató ujjad fogja erősebben nyomni, míg lehet a bébiszitternek a középső ujja nyomja erősebben, ugyanúgy a jobb kezed a domináns stb.).