Gyerekkel másfél szobás lakás, vagy családi ház, de szülői segítséggel?

Elvileg jobb lenne gyerekkel egy ház, de csak elvileg.

A szülöi segítség gyakorlatilag azt jelentené, hogy ettöl kezdve mindenbe beleszólnak, azaz megszünik a magánéletetek, föleg - ha ahogy a kérdésböl sejthetö - a ház a szülök közelében lenne.

A helyetekben spórolnék annyit, hogy abból, meg a lakás árából egy házat tudjak venni nem túl sok hitellel, de a szülöktöl nem fogadnék el ilyen segítséget.

Meg még egy: ha téged zavar, hogy egy gyerekkel be leszel zárva egy kis lakásba, akkor miért nem elöször oldottátok meg ezt, és csak utána vállaltatok volna gyereket?

Párod azért nem akar költözni, mert benne felnőttként van büszkeség és nem akarja, hogy az ő popója alá is a te szüleid tegyenek mindent.

1,5 szobásban gyereket nevelni nem olyan lehetetlen helyzet amiért még jobban meg kellene alázni.

Nehéz kérdés lenne számomra.

Egyrészt mennék, 1000x inkább a családi mint a lakás. Mig mini a gyerek addig okés. De minél nagyobb lesz, annál nagyobb tér kell neki (itt ertem a saját szobát, levegőzési lehetőségeket, játékok mennyiségét stb...).

Másrészt párod... ha nem akar menni, de mégis költöztök, nem jön be nekik, ez még sok veszekedést is szülhet.

Harmadrészt mit jelent, hogy a szülők segítenek?!

Mi anyámék házára építkeztünk. Örültünk, hogy segítenek ennyiben.

Aztán az lett a vége, hogy 9 evig birosagra jártunk velük, ugy megromlott az addig nagyon jó viszony.

És ki fogja csinálni a kertet?

Én is kifelé mentem a városból családostul, mert a szüleim is itt laknak és így tudnak segíteni.

De csak azért hogy legyen egy plusz tennivaló (kert), illetve hogy később családilag szívjunk az utazásokkal, ingázással, azért nem mentem volna ki. Nagyon jól hangzik ez a gyereknek milyen jó a kert dolog, de ez pár év, legkésőbb kiskamaszként már nem lesz buli.

A nagyobb lakást érdemes lehet megfontolni