Gyerekkel másfél szobás lakás, vagy családi ház, de szülői segítséggel?

"A szüleim nem a "beleszólós" típusok."

Akkor olvas utána ezen az oldalon is, éppen az ilyen szülök azok, akik utána csupa "jóindulatból" tanácsokat adnak, ha nem fogadod meg, megsértödnek, stb.

Emellett egy olyan kert, amiben műfű van, nem alkalmas gyereknek, söt rosszabb, mint a meglévö lakás + játszótérre járás.

Ezek tipikus naiv elképzelések a kertes létről egy társasház emeletéről. Amit leírtál, annak többsége kb egy hétbe besűríthető, erkélyen megvalósítható. A maradék meg rengeteg pénz, amiből gondolom olyan sok nincs, ha kell az anyagi segítség.

De te tudod, a magányt egyáltalán nem fogja megoldani a műfüves kert, ami miatt megzakkannak otthon az anyukák.

Nézd, ezért nem értjük. Van egy jó lokációjú ingatlan, te kiköltöznél, mert legyen műfű (nem a műfű a lényeg, hanem ez a szimbóluma hogy valójában nem is kell). Hosszabb távon még több szempontból öntökönszúrás. Munkahely lokációja, gyereknek iskola/óvoda, stb szintén szempont. Nekem előbbre való, mint hogy van e kert. És igen, az sem mindegy hogy saját erőből vagy egyoldalú adakozásból.

Sajnos családban is van pár apu/anyu által vásárolt ingatlan, ahol az egyik kisszoba a szülők obligát ottalvós szobája...

Én nem értem miért kell ennyire támadni a kérdezőt, semmi olyat nem írt, ami ennyire bicskanyitogató lenne. Nem mindenki azért vágyik kerteshazba hogy 1000hektar gyümölcsös legyen az udvaron és a szart lapátolja a disznók alól. Van másik opció is, igen modernebb nyugatiasabb "kertesház" pici kerttel, MŰFŰVEL. :D

A szüleit ő ismeri, ő tudja hogy milyenek. Nekem is van olyan ismerősöm aki a szülők támogatásából él és ettől függetlenül teljesen önálló életet él, nem szólnak bele a szülők az életükbe. Ilyen is van. Bár ritka.

Nekem sose volt, nem is lesz ilyen lehetőségem és igazság szerint hogyha lenne sem biztos hogy elfogadnám, mert akármennyire is szeretem anyukámat, tudom hogy valamilyen úton módon én egész életemben törleszteném ezt az "adósságot". A pénz sok családot tönkretesz sajnos.

Engem jobban foglalkoztatna foglalkoztatnak helyedben az a kérdés hogy a párod miért nem akar költözni? Ugyanis lehet h az anyagi segítség miatt. Ezt abszolút meg lehet érteni hogy nem az anyósék jóindulatára alapozva szeretné kezdeni a közös életeteket. Én ezt a döntést mindenképp tiszteletben tartanám, üljetek le és alaposan beszéljétek át a lehetőségeiteket.

Ha a szüleimnek lenne annyi pénze, hogy alám tegyenek egy budai családi házat, szó nélkül elfogadnám. De igazából mindegy, hogy mi mit mondunk, ha a párod nem akar menni.

(Durva vagy, hogy még meg sem született, de már kinézted, hogy melyik magánoviba iratod majd...)