Mielőtt belevágtál volna a gyerekvállalásba, nem féltél, vagy tartottál attól, hogy esetleg a baba születése után kiderül hogy neked ez mégsem való?

Nem. Utána felmerült, előtte sosem. De szerintem a legtöbb szülőnek eljön az a pillanat amikor azt érzi, ez nem neki való.

Nem. Ha felmerüt volna bármelyikünknél, nem vágunk bele.

Már évek óta tervezzük, vágytunk rá és most várandós is vagyok, de néha felmerül bennem, hogy talán nem leszek jó anya. A férjemben nem kételkedem, nagyon türelmes, aranyszívű, csendes ember. Én viszont egy maximalista vagyok, nagyon magas elvárásokkal magam felé. Egyébként tanító vagyok, tehát a türelem bennem is megvan, de az sokszor eszembe jut, hogy lesz-e türelmem 8 óra alsós gyerkőc után a saját gyerekemre is a jövőben. De más dolgok is, hogy például fogok-e tudni gondozni egy újszülöttet? Sosem volt úgy a közvetlen családomban ennyire pici baba. Hogy élvezni fogok-e? Azt szerintem nagyban befolyásolja az, hogy hogyan sikerül a fentieket megoldanom. Tudom, nem csak ezen múlik...de valahogy ezek aggasztanak leginkább.

Fel. Amennyire tudtam, tájékozódtam. Van kisebb tesóm, 10+ évvel fiatalabb, szóval azért volt mire alapozni. Biztos módszer nincs.

Előtte meg se fordult a fejemben. Aztán mikor jött a foga és folyton sírt egyedül voltam rá mert a férjem atpasszolta hogy o faradt vagy o nem tudja megnyugtatni akkor megfordult a fejemben. Meg kellett gyaszolnom a regi eletem. Tudom hulyen hangzik de igy volt. Amikor rajottem mi van es sikerult elengednem a multat jobban lettem es ugy ereztem megtudom csinalni mindennel jobban szeretem ezt es nem adnam semmiert.