Mi értelme az izgulunk együtt kérdéseknek?

Régebben láttam ilyen kérdést, 1000 valahány válasz érkezett rá. Kialakult egy öt fős csapat, akik végigkísérték egymás sikereit, kudarcait. Megindító volt.

Szerintem valami ilyesmit akarnak elérni azok, akik felteszik ezt a fajta kérdést! 🙂

Sorstars kereses.

Bar nem ertem minek kell ennyire raporogni a gyerekgyartasra... Tokre olyan mint egy hazi feladat amivel idore kesz kell lenni.

#4.

Tényleg mostanában ez a trendi. Nem értem ezt.

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__teher..

Itt van a mi kérdésünk. Igazából egymáshoz tartozás érzése, egymásért is izgulás, vigaszkeresés és adás a lényege. Sokan csak beszállnak, majd kiszállnak...

Sztem a kérdező is eltűnt egy idő után meg akiknek akkor nem sikerült. Feltételezem, azóta újabb ilyen kérdéseknél próbálkoznak.

Azt nem mondanám, hogy nincs értelme. Elején nagyon látogatott, utána már csak az a néhány személy kommunikál, akiket érdekel, mi van a többiekkel vagy leírják, velük mi van.

Ez egy anonim oldal, ahol arc, név, stb., így következmény nélkül meg lehet osztani bármit más emberekkel. Rengetegen vannak, akiknek nincs kivel megosztaniuk a bánatukat, örömüket, vagy ha lenne is kivel, azok nem tudják kezelni. Soha annyi segítőkésznek szánt, de rohadtul fájó megjegyzést nem kaptam életemben, mint a vetéléseim idején, a végére alig volt kedvem bárkivel is beszélni (és nem, nem csak és kizárólag ez volt a témám, volt pszichológusom, hogy ne rájuk zúdítsak mindent, stb.). És általában nem az van erre rákattanva, akinek könnyen, gyorsan összejön, vagy akinek teljesen mindegy, mikor jön össze, hanem olyanok, akiknek hosszú ideje nem jön össze, vagy veszteségek traumatizálták, esetleg mindkettő. És együtt izgulni, sírni, örülni másokkal egy közösségélmény, könnyebb, jobb, mint egyedül küzdeni, és azt hinni, egyedül vagy a problémáddal. De ezt sokan nem tudják megélni a téma stigmatizáltsága, tabusítása miatt. Hasonló témájú facebook csoportokba meg nem mernek/akarnak belépni, mert szeretnének névtelenek maradni, vagy nem akarják, hogy valami kolléga, távoli ismerős az ő kínjukon csámcsogjon.

Persze van, aki nulla segítséggel, csendben képes tűrni, vagy félvállról tudja venni az egészet, nincs ezzel semmi baj, ahogy azzal sem, ha valakinek olyan jó, támogató, empatikus közege van, hogy semmi szüksége vadidegenekre. De az ember társaslény, és keresi a sorstársakat. Valaki pedig ezt a fórumot találja mentsvárának.

Ha léteznek ilyen kérdések és válaszok, akkor nyilván van értelme, mert van rá igény.

Mi értelme a különböző Facebook csoportoknak? Hasonló helyzetben lévő emberek megoszthatják egymással örömüket, bánatukat, választ kaphatnak olyan kérdéseikre, amikben másnak már van tapasztalata.

Én nem vagyok Facebookon és nem gondoltam, hogy itt fogok hozzászólni egy ilyen kérdéshez. Mégis ez történt. Még nincs 1 éves kérdés, többezer válasz érkezett. Vannak, akik azóta már megszültek, vagyunk, akik még mindig várunk. Azóta négyen máshol is beszélgetünk névvel. Mindenki segítőkész, drukkolunk egymásnak. Vannak olyanok, akik sokáig csak olvasók, hónapok után írnak először, vagy mert ők is érintettek lettek, vagy, mert megérintette valaki története és neki szeretne írni. Nekem is volt közben egy vetélésem sajnos. Sokat segített. Volt, aki privátban írt, hogy biztasson. Van olyan "tag", aki szintén átélte már egyszer/többször, azóta viszont egészséges terhessége lett. Segít felállni, amikor a felhők mögül nem látszik a nap.

Nem kell ehhez magányosnak lenni, de van, amit csak az ért igazán, aki maga is átélte.