Ha az első baba "tökéletesre" sikerült, kockáztattatok második, harmadik gyerekkel kapcsolatban?
Mindig egy gyereket képzeltem el magamnak, egy kislányt, aki egy "mini én".
Sikerült is, most lett 3 éves.
Nagy szerencsénk van vele, mert tényleg egy tündéri kislány, babával sem volt vele úgymond "gond". 2 hetesen már este 8-tól reggel 8-9-ig aludt, az alvására sosem volt panasz. Megúsztuk a hasfájást is, a fogaival sem szenvedett sokat. Aludt bárhol, legyen az akár babakocsi, autó, vendégség, étterem stb. Az első közös nyarunkhoz a születése előtt nem fűztem sok reményt, azt hittem, hogy zombiként fogjuk tölteni, tengerpartot maximum ismerősök fényképein látok és az lesz majd a nyaralás, ha két sírás között a medencébe lógathatom a kertben a lábamat 10 percre. Nem így lett, simán tudtunk vele menni mindenfelé, 3 hónapos korában az első repülést is letudtuk vele. Nyilván mindig ő volt az első, hozzá alkalmazkodtunk, de jó volt, hogy tudtunk mozdulni picit, nem bezárva töltöttünk heteket, hónapokat. A fejlődése is tankönyv szerinti, sosem volt probléma, lemaradás, sőt...
Mindig jó kedvű, kedves, érdeklődő, a mai napig olyan gyerek, hogy bárkivel jól elvan, azonnal megtalálja a közös hangot felnőttel, gyerekkel. Tényleg nem tudnék nehéz, rossz időszakot felhozni példának.
Viszont szeptembertől ovis lesz, én pedig azt érzem, hogy vágyom még kisbabára, szeretném újra átélni a terhességet, a kisbabás időszakot.
A férjem nem biztos ebben 100%-ban, mert hogy két gyerekkel sokkal nehezebb lenne, több szervezést igényelne minden, valamint ő lassan 50 éves, és azt mondja, hogyha olyan babát dobna másodjára a gép, aki az első hónapokban éjjel 5x ébred, nappal sem alszik 20 percnél többet, akit nem lehet másra bízni egy este erejéig sem, akkor nem tudja, bírná-e idegileg... És hogy szerinte én azért vágyom most babára, mert a lányunk ovis lesz és most szembesülök azzal, hogy nem lesz örökké pici, és ezt az űrt szeretném kitölteni egy második babával.
Valahol van igaza, persze, lehet én is átkoznám magam, ha éjjel nem aludhatnánk, de a lányunknál is úgy voltam vele, hogy bármi is lesz, az átmeneti állapot.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Az első babánk tökéletesre sikerült. Majdnem a tiéddel egyidős, ő nyáron lesz 3, szintén szeptembertől ovis. Még mindig tökéletes :D
Mi bevállaltuk a másodikat. Annyi változott, hogy most már két tökéletes gyerekünk van :D A kicsi fél éves, ő is könnyű baba, és abszolút ideális második gyerek, szöszölősebb és nyugodtabb, mint a nővére volt ilyen idősen, könnyebben elalszik és nem akkora cicibubus. Az alvása is jobb. Szóval mondhatni a második kiadás egy továbbfejlesztett változat lett :D
Nem hazudok, nyilván ha csak a nagy lenne, könnyebb lenne az életünk millió szempontból. Eleve nehezítés, hogy 3 évesen azért annyira nem életkori dolog osztozkodni, márpedig ha tesója születik, akkor bizony osztozkodni kell sok mindenen (pl: szülők, figyelem, csak ilyen apróságokra gondolok, a nagy és fontos dolgok, mint néhány játék azt hagyjuk is, olyan drámát én még nem láttam, amit ezek okoznak). De minthogy mi mindketten vágytunk második babára, ezért ezt belekalkuláltuk. Így, amit mondasz, hogy a férjed nem igazán akarja és amúgy is idősebb már, így lehet én is bizonytalankodnék. Most nyilván az, hogy nekünk jól jött ki, nem jelent semmit rátok nézve, ugye ez 50-50, hogy beszopjátok-e egy hasfájós, beteg, többemberes babával vagy sem. Nálunk is csak a szerencsén múlott, és bizony kicsit mi is féltünk, hogy milyen lesz a kicsi.
válasza: válasza: válasza:Túl idős a párod, ez már nagypapa kor, már eleve a "tökéletes" gyerek is kései..
Szerintem vagy ne vállalj több gyereket, vagy vállalj mással.
Persze, biztos az idő is segített, de a lányunk babakorában sem voltak hatalmas sírások, kiborulások. Mondjuk ez annak is köszönhető, hogy a férjem is teljesen ugyanolyan szülő, mint én, valamint segítségünk is viszonylag sok van a mai napig is. Szóval sosem voltam én sem olyan helyzetben, hogy rám maradt volna minden és egyedül kellett volna állnom a sarat, éjszakáznom stb.
47 éves, azért "nagypapa kornak" nem nevezném még. Nyilván azért a férjem, hogy mással vállaljak gyereket... Hogyne. :)
válasza: válasza:A te helyedben nem vállalnék babát.
Egyrészt a férjed ismer téged, mi meg nem, és talán nem ok nélkül mondja, hogy csak a babázásra vágysz, nem babára.
Másrészt tényleg nagypapa korú már, ennyi idős embernek nem való kisbaba. Anyám is 47 éves, évek óta két unokás nagymama. Szóval kár szépíteni, ő már öreg hozzá.
Harmadszor pedig, hogy a józanság nevében is beszéljek, ez a sok idealizálás általában gyanús. Ilyenkor van az, hogy megkapargatjuk az idilli képet, és már mállik is. Te se véletlen félsz, hogy összeomlik. Gáz lenne, ha szegény ketteske lenne a hibás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!