Ha az első baba "tökéletesre" sikerült, kockáztattatok második, harmadik gyerekkel kapcsolatban?

Mindig egy gyereket képzeltem el magamnak, egy kislányt, aki egy "mini én".

Sikerült is, most lett 3 éves.

Nagy szerencsénk van vele, mert tényleg egy tündéri kislány, babával sem volt vele úgymond "gond". 2 hetesen már este 8-tól reggel 8-9-ig aludt, az alvására sosem volt panasz. Megúsztuk a hasfájást is, a fogaival sem szenvedett sokat. Aludt bárhol, legyen az akár babakocsi, autó, vendégség, étterem stb. Az első közös nyarunkhoz a születése előtt nem fűztem sok reményt, azt hittem, hogy zombiként fogjuk tölteni, tengerpartot maximum ismerősök fényképein látok és az lesz majd a nyaralás, ha két sírás között a medencébe lógathatom a kertben a lábamat 10 percre. Nem így lett, simán tudtunk vele menni mindenfelé, 3 hónapos korában az első repülést is letudtuk vele. Nyilván mindig ő volt az első, hozzá alkalmazkodtunk, de jó volt, hogy tudtunk mozdulni picit, nem bezárva töltöttünk heteket, hónapokat. A fejlődése is tankönyv szerinti, sosem volt probléma, lemaradás, sőt...

Mindig jó kedvű, kedves, érdeklődő, a mai napig olyan gyerek, hogy bárkivel jól elvan, azonnal megtalálja a közös hangot felnőttel, gyerekkel. Tényleg nem tudnék nehéz, rossz időszakot felhozni példának.

Viszont szeptembertől ovis lesz, én pedig azt érzem, hogy vágyom még kisbabára, szeretném újra átélni a terhességet, a kisbabás időszakot.

A férjem nem biztos ebben 100%-ban, mert hogy két gyerekkel sokkal nehezebb lenne, több szervezést igényelne minden, valamint ő lassan 50 éves, és azt mondja, hogyha olyan babát dobna másodjára a gép, aki az első hónapokban éjjel 5x ébred, nappal sem alszik 20 percnél többet, akit nem lehet másra bízni egy este erejéig sem, akkor nem tudja, bírná-e idegileg... És hogy szerinte én azért vágyom most babára, mert a lányunk ovis lesz és most szembesülök azzal, hogy nem lesz örökké pici, és ezt az űrt szeretném kitölteni egy második babával.

Valahol van igaza, persze, lehet én is átkoznám magam, ha éjjel nem aludhatnánk, de a lányunknál is úgy voltam vele, hogy bármi is lesz, az átmeneti állapot.