Szerinted ki van használva ez a gyerek?

Kérdező,ezt nem kell megbeszélni vele,10 éves értelmes,meg kell értenie hogy mindenkinek vannak feladatai a házban, ő sem kivétel...ha nem tetszik neki amit csinál,adj neki más feladatokat,nehezebbeket,aztán majd meglátod hogy fog reagálni .

Nem esik le a gyűrű az ujjarol ha csinál valamit otthon

Szerintem pedig, a szobáját,ő takarítsa, Ő tegye el a ruhait,játékait, besegithet teregetni és mosogatni is simán, ezek nem nagy dolgok és 10 éves.

A 7 évesem is egyedül pakolja a játekait, annyi,hogy meg segítek a szobaja takarításában, de a 1w evesem total egyedül takaritja az övet elrakja a tiszta ruháit a szekrényébe, és ha megkérem valamire akkor segít, oke van hogy húzza a száját, de kiskamasz teljesen érthető. Megbeszeltük,hogy mindegyikünknek az a legkobb ha rendben van a ház, rengeteg dolgom van nem vagyok en sem bejárónő, ha segítünk egymásnak előrébb vagyunk.

Én ennyi idősen már egyedül sétáltattam az akkori kutyánkat. Palacsintát sütöttem.

Kb. ennyi idős voltam, amikor egyedül főztem paprikás krumplit, mert az anyukám beteg volt és meg akartam lepni vele.

Szóval ez egyáltalán nem sok. Egyetértek az előttem szólókkal, ne vitatkozz vele és nem magyarázkodj, vagy amit akkor is el kell végezni, ha nem tetszik.

Az még esetleg segíthet, ha másoknak "dicsekszel" a füle hallatára, hogy Ő mennyire ügyes volt, amikor megcsinált valamit.

Kérdező: "A manipuláció latin eredetű szó, "jelentése" kezelés, bánásmód. A manipuláció egyfajta befolyásolás, amelynek célja mások attitűdjének, a beállítódásának átformálása, a viselkedés, a cselekvés, az érzelmek és a kogníció megváltoztatása, átszervezése."

Magyarán azzal, hogy sír, hogy milyen szerencsétlen, érzelmileg próbál manipulálni téged, vagyis befolyásolni a te érzelmeidet, megváltoztatni a hozzáállásodat, ez esetben a saját javára, vagyis hogy ő elérje, amit akar. Nem tudom, honnan és miből vetted azt a hülyeséget, amit korábban írtál, hogy ez nem volt manipuláció.

A manipuláció egyébként nem feltétlenül tudatos egy gyerek részéről, ösztönösen is jöhet, akár tanulhatta is, hogy ha sírok, el tudom érni/jobban el tudom érni, amit akarok. Van, aki könnyen sír. Szerintem nyugodtan leszögezhetjük, hogy a gyereked személyisége nem olyan, mint a tiéd, vagyis ne magadból akarj kiindulni. és ha tegyük fel, ő komolyan úgy érzi, hogy hát tök igazságtalan vele az élet, minden logikus magyarázat meg belátás ellenére, akkor egyszerűen gondolj arra, hogy igen, az élet rohadtul igazságtalan tud lenni, ezt felnőtt korig szerintem mindannyian megtapasztaljuk, tehát igenis az életre neveled azt a gyereket, hiába érzi igazságtalannak valami nyakatekert elképzelés alapján, hogy ő most rabszolga, mert keresztbe kell tennie két szalmaszálat.

Amit még csinálhatsz, hogy ha nem szereti konkrétan ezeket a eladatokat, akkor írtok egy listát az összes feladatokból, amiből x számút neki el kell végeznie, de maga választhatja ki, mik legyenek azok. Én például gyerekkoromban szerettem mosogatni, de most már utálok, nem azért, mert erőltették valaha is, egyszerűen megváltoztam. Vagy például mosni régen nem szerettem, most szeretek. Szóval lehet, hogy pont ezeket a feladatokat utálja, bár kicsi az esélye, de meg kell értenie, hogy nem opció a semmittevés és hogy te mindent a feneke alá tolsz - ne is csináld egyébként ezt -, de az lehetséges, hogy számára szimpatikusabb feladatokat vállaljon.