Szerinted ki van használva ez a gyerek?
10 éves, az alábbi ház körüli feladatai vannak:
-Ő tapossa meg a műanyag palackokat, mielőtt szelektívbe kerülnek, mondjuk heti 8at, 2 alkalomra leosztva, kb 5 perc összesen. Ezeket el is viszi heti 2x a kukához, ami kb 5 méter egy forduló, a házból nem kell kimennie.
-Ha takarítunk, amit összeszeszdtem szemetet, ő viszi el az 5 méterre lévő kukához.
-Heti egyszer összeszedem a lakásban lévő maradt poharat/tányért, aztán ő kiviszi a szintén 5 méterre lévő konyhába.
Ő hozza be a vizet, amit mindketten iszunk kb 80%ban, ez heti 2 alkalmat jelent, néha három alkalmat(két üveg másfeles víz alkalmanként).
Heti 2-3x el kell vinnie valamit(tányér étel, pohár üdítő, gyümölcs, fagyi), amihez kimegy a lakásból egy másik lakáshoz, ami kb 20 méter, lemegy egy kicsi lépcsőn.
Ezen kívül célbadobhat a megmaradt kupakokkal a kupakgyűjtőbe, ha épp kedve van, erre nem kérem meg.
Szobáját nem takarítja, nem tereget, nem hajtogatja a ruháit, nem fordítja ki őket, nem ő rakja a szekrénybe, a megfelelő helyre. Nem pakolja el a játékait, együtt csináljuk, amiből szinte mindent én csinálok, ő meg nézi, 90%ban én csinálom. Cipőit nem rakja a helyére, szoba közepéről össze kell szednem vagy szólni érte, és akkor xedik szólásra talán megcsinálja. Nem pakol be magának, nem írja a leckéjét, szólok a fürdését, fogmosásért, öltözésért, nem ágyaz, nem dobja ki a taknyos zsepiket sem, ott van 10 centire a kukától az asztalán. Nem segít főzni(csak ha csokis süti van), nem mosogat, nem rak be mosást, nem porszívózik, nem mos fel.
Most azzal jött, hogy ő egy szolga és elsírta magát, milyen rossz élete van és ő nem akarja csinálni az általa csinált "megalázó" dolgokat.
Én úgy érzem, kiválogattam a lehető legkisebb befektetéssel járó munkákat, abból is alig végez valamit, ő úgy érzi, hogy le van terhelve és ki van használva. Kb heti 15 percnyi "munkát" végez, ami nagyrészt séta, nem kell súrolnia, koszhoz nyúlni, dzsuvába nyúlni, monoton dolgokat csinálnia, veszélyes dolgokat csinálnia, fárasztó fizikai tevékenységet végeznie, nem kell rendszereznie sem meg válogatni, vagy kézügyességet igénylő dolgot csinálni, mint a hajtogatás. És mégis.
Érti, hogy én többet végzek, hisz már írtam erről listát, milliószor átbeszéltük, semmit nem akar lecserélni másik melóra, csak szabadulna attól, amije van. Hogyan szüntessen meg, hogy újra és újra szolgának érezze magát? Még csak nem is káromkodok, hanem így mondom hogy "vidd le kérlek ezt", vagy "hozz ide légyszíves", "ugye tudod mit kell csinálnod?" szerintem totál rendes vagyok, és mindig meg is köszönöm és meg is dicsérem, hogy ügyes volt vagy jól csinálta, de amikor ilyen van, pl most is, ma ezt az egyet kértem, és erre nekiállt bőgni és panaszkodni, 2 percig volt és egy kb 30dkgs tányért vitt le kajával megrakva.. szóval felmegy bennem a pumpa rendesen, és havonta egyszer kétszer van nála ilyen.
Jó, de hogy értessem meg vele? Szerinted én nem mondtam neki, hogy milyen cikin viselkedik? Majd megindokoltam, miért. Értette is, de attól még rosszul érezte magát. Elég őszinte gyerek, nem hiszem, hogy manipuláció lenne(egyébként senkitől) a sírás. Felindult érzelmi állapotban van nyilván, azért, ami nem tetszik neki. Szeretné, ha nem kellene csinálnia, mert igazságtalannak érzi. De ez a logika, ami mentén halad, ami miatt eljut odáig, hogy ez nem "fair", az tök ostobaság. Amikor meg velem akarta megcsináltatni, na az meg kihasználás.
Utána nézek ennek a sírás manipuláció dolognak, én nem tudok sírni azért, mert akarok valamit, csak ha tényleg bajom van és úgy gondolom/átérzem a dolgot. Ha most azt mondanák kezdj bőgni, mert itt lőlek le, akkor engem lepuffantanának.
Ha tényleg kérdésed, hogy sok-e: az én 7 éves fiam porszívózza a saját szobáját és a nappalit is, port töröl, ha a kertben megmetszem a növényeket, ő gyűjti és hordja a komposztra. De pl tud söpörni is, ha úgy van, szokott is (pl ha ő burít ki valamit, akkor mindenképpen). A heti bevásárlásnál segít behozni a kocsiból a dolgokat, meg egyáltalán minden cipekedésnél. A saját ruháit ő rakja el mosás meg vasalás után. (De mondjuk a zoknijait kb 2 éves kora óta ő rakja el, akkoriban dömperrel szállította.) A konyhában egy időben szeretett segíteni, most annyira épp nem, de ha pl rántott dolgot főzök, akkor ő paníroz, mert megkérem rá.
Szerintem bízz rá többet, és fontosabb dolgokat. Fiú, ugye? Akkor pasis dolgokat, pl nálunk a fiam a cipekedésnél nagyon érzi, neki kell a több és nehezebb csomag. Ha valamit össze kell szerelni, vagy szétszerelni, javítani, kérd a segítségét. Ámuldozz, áradozz, dicsekedj vele a füle hallatára másoknak. Ebben a korban már van egyfajta lovagias érzés a kisfiúkban, csak fel kell ébreszteni.
Meg találtam egy ilyet is: "Ez nem manipuláció, mert a befolyásolás az ő érdekét szolgálta."
Szóval a manipuláció az, amikor rá akarod venni a másikat olyan dologra, amiről ő nem tudja, hogy mi az, és neki nincs belőle haszna.
Szóval mivel nekem megmondta, hogy nem akarja levinni, tudtam mi a célja, ezért nem manipuláció volt, csak hlye a gyerek gondolkodása. Egyszerűen őszinte volt a sírása, kétségbeesett volt.
Egyébként, én ilyen szempontból nagyon el voltam kényeztetve. A mama mindent megcsinált utánam, főzött, mosott, takarított. Néha már engem idegesített hogy mindent elpakol (amúgy visszasírom, mármint a mamát:'))
Na a lényeg hogy egy idő után én is elkezdtem csinálni kamasz koromban. Felnőtt koromban még rendesen takarítok, finomakat főzök és rend van. Tehát egy normális rendszerető felnőtt lettem annak ellenére hogy nem voltam bevonva.
De én a gyerekemet már bevonva nevelem csak lehet ígyis még lehet úgyis.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!