Miért történik ez velünk? Vannak sorstársak, akiknek hasonlóan szívás volt az első pár hét? Ti túlléptetek rajta?

De ezek miért a te problémáid? Mármint, a leírásból arra következtetek, hogy nem túl közeli rokonokról van szó.

Az, hogy őket félrekezelik, miért "veled" történik?

Az utolsó kettő talán befolyásolná a kedélyállapotomat...

Ha vatandossag alatti is szamit. Mikor kiderult, hogy terhes vagyok, akkor diagnosztizaltak rakkal edesapamat. Most a felenel tartok, anyosomat bezartak a pszichiatriara, kezelhetetlen depresszioval (jelenleg elektrosokk terapiat alkalmaznak nala, mert semmilyen gyogyszer nem segit mar rajta) aposom pedig servmutet utan kapott egy gyomorfekelyt amibe majdnem belehalt.

Kozben probaljunk meg orulni, hogy gyerekunk lesz, ugy, hogy mindennap van valami zsenialis uj orvosi hir allapotromlassal kapcsolatosan. Szerencsere a kornyezeti es lelki dolgok mellett is szepen es egeszsegesen fejlodik a babank.

6, nagyon rosszul csinálod. Én is csináltam egy ideig, hogy anyám mindig mondta 'te vagy az egyetlen boldogságom, miattad élek' és ezzel akkora súlyt rakott rám, hogy nem igaz... Aztán eldöntöttem, hogy mostantól csak a gyerekem és a férjem lelki világáért leszek felelős, senki másért.

Persze, küldj nekik képeket, de neked most más emberrel kell foglalkoznod, ne arra pazarold az idődet, hogy másokat vígasztalsz.

Én így élek túl mindent. 🤷🏼‍♀️

Nálunk minden szülést 2 halál követ a családban.

Bejött nálam is, tesóméknál is. Most a gyerekeimnél is.

1 rokon és egy szeretett ember meghal.

Mikor a fiam született, 10hetes terhes voltam, mikor meghalt a főnököm. Már ez sokkolt, mert nagyon jóban voltunk. Emellett aggódhattam, hogy mi lesz a munkámmal, ugyanis ketten vittük az irodát, nélküle nem tudtam egyedül folytatni. Így iszonyu sok stressz ért, hogy hiába dolgoztam x évet, nem kapok majd gyedet mert pont a végére szűnik meg a munkám.

Végül megoldódott, de annak az árán, hogy én vittem egyedül az irodát, ami hatalmas stressz volt szülésig. (38+6ig dolgoztam, 39+2re szültem).

Meglett a fiam, meghalt a nagymamám 2hónapos korában.

Aztán amikor lányommal voltam terhes, kb középidőben jártam, a főbérlőnk benyögte, hogy vagy költözzünk, vagy vegyük meg a házat. 1 hónapunk van rá.

Mivel szerettünk itt lakni, hova nem volt menni, a megvesszük mellett döntöttünk

Csak épp hiányzott 10milliónk hozzá. Iszonyú sok stressz mellett, rengeteg sírás után megoldottuk végül. Mire a kisasszony megszületett, mar a mienk volt a ház.

1hónapos volt, mikor meghalt egy gyerekkori jóbarátom, akivel a halála napjáig napi kapcsolatban voltam, mintha bátyám lett volna.

Mire felálltam ebből, meghalt a nagypapám.