Megfosztom a jó dolgoktól, mert nem vagyok "eljárkálós" anyuka? Erőszakoljam rá magam a gyerek kedvéért?
Az a helyzet, hogy mi már a baba előtt sem voltunk ezek a nagyon közösségi, folyton programozós, menő emberek. Férjem rengeteget dolgozik, kicsit a munkájának él, ő abban totál kiteljesedik, imádja. Így neki az elég.
Én már gyerekként sem voltam az a túlzottan közösségi alkat, megvoltak a barátnőim, de pl. a nyári táborokat, csoportos foglalkozásokat ki nem állhattam. Nyaranta is tök jól elvoltam a nagyszüleimmel, nem igényeltem, hogy minden nap legyen gyerektársaságom. Ez később is megmaradt, gimiben, egyetem alatt sem voltam a folyton bulizós, minden programon ott lévő. Havi 1-2 ilyen alkalom rendben volt, de egyedül már akkor is sokkal jobban éreztem magam.
Utazni sem szeretek kifejezetten, sokszor stresszes és kb. fáradtabban jövök haza, mint ahogy elindultunk. Évi 2-3 utazás azért van, mert nyilván rengeteg a bakancslistás hely, de nem voltam soha az a típus, hogy akkor havonta menjünk valahová, csak azért, mert éppen jó áron van oda repjegy, szállás és "menni kell", de 3 nap alatt rohanjuk végig az egészet...
Itthon jól érzem magam, de ettől még nem vagyok magányos, az összes "baba előtti" barátnőm megmaradt szerencsére. Csak a közösségi programok nem érdekelnek.
Sógornőm ennek az ellentéte, és egyre többször hangzik el tőle az, hogy így antiszociális lesz a gyerekem, belőle is olyat nevelek majd, aki egy kő alatt érzi a legjobban magát. És legalább miatta vegyek már erőt magamon és járjunk el babás programokra, mert később könnyebb lesz neki szocializálódni így és mennyi élménytől, tapasztalattól fosztom meg a babát.
Viszont nekem ez, hogy közösségi + babás program, egyenlő lenne a halálbüntetéssel. Voltam pár anyukás csoportban/subban, és kivétel nélkül azt láttam, hogy az anyáknál minden baj, amit a másik csinál a saját gyerekével. Miért ad rá sapkát, miért nem ad rá sapkát, mi az, hogy nem szoptat, mi az, hogy együtt alszanak/külön alszanak, mi az, hogy a gyereket az apjára bízza, mi az, hogy nem bízza az apjára stb. Nagyon ez az ítélkezős vibe jött át, meg az, hogy mindegy, mit csinálsz, úgy tuti nem jó.
Meg szerintem óvodás korig a gyerekek maximum egymás mellett játszanak, nem egymással... És mint írtam, vannak barátnőim, barátaink, velük szoktunk progarmozni, csak nem heti többször, meg nem ilyen tematikusan, hanem pl grillezünk, átjönnek iszogatni, társasozni, elmegyünk a Normafához stb.
A nagyszülőkkel, dédszülőkkel is sokat van a babánk, abszolút nyitott, mosolygós kislány (10 hónapos). Jól elvan velük, nincs rám ragadva, nem sír, ha éppen mással van, nem lát engem. Tudom, ez nem a mi csodás nevelésünk, ilyen a természete, sosem volt egy sírós baba.
Sétálni megyek/megyünk vele reggel és késő délután is, 1-1,5 órákra. Amíg ébren van, beszélek hozzá, de ha alszik és egyedül vagyok, airpods be és zene indít, így a világvégéig is elsétálnék.
válasza:Mi is a dédiékhez szoktunk járni. Napi többször sétálunk. Ha van városi program valahol a közelben megnézzük. Néha pár hetente a barátaim feljönnek. Nekem 2 barátom van. Nalunk nincs ilyen baba mama klubb lehetőség, mondjuk emiatt az ítélkezős dolog miatt lehet nem is mennék, maximum a játszótéren mennénk oda egy nagy babához játszani.
Szerintem ezzel nincs baj. Pont annyi inger éri amennyi kell
válasza: válasza:Teli van ellentmondásokkal a litániád.
Te nem tanácsért jöttél ide, hanem dicsekedni.
Nem vagy bulizós, de havonta 1-2-szer azért buliztál. Nem, aki nem bulizós az évente egyszer vagy egyszer sem bulizik.
Utazni sem szeretsz, mert fárasztó, stresszes, csak évente 2-3 alkalommal. De nem minden hónapban ülsz repülőre. Tényleg, micsoda otthonülő ember vagy te!
Ki dicsekedne egy anonim oldalon?:D
"Nem vagy bulizós, de havonta 1-2-szer azért buliztál."
Igen, míg a többi barátnőm, egyetemi csoporttársam hetente 3-4 alkalommal is ment. Nekem a havi 2 már bőven az ingerküszöbömön felül volt, és utána tuti napokig egyedül akartam lenni inkább.
"Utazni sem szeretsz, mert fárasztó, stresszes, csak évente 2-3 alkalommal."
Hát igen, sajnos a sípálya nem hozza el saját magát a kert végébe, snowboardozni pedig nagyon szeretek. Ugyanígy imádom a tengert is, 2x2 hét miatt bevállalom az utazást, mert bármennyire is szeretném, nem egy kis tengerparti városban élünk.
Minek kell kötözködni? A barátaink többségéhez képest ez igenis kevés utazás, szüleim is gyakrabban járnak el.
Ha nem tetszik a litániám, nem kötelező válaszolni! :)
A kérdésre visszatérve:
A játszótérhez én még kicsinek érzem, itthon szoktunk vele hintázni. Ősszel tervezzük majd felfedezni a jobb játszótereket, most így a 40 fokban annyira nem hiányzik még... :D
válasza:Tényleg az érdeke, hogy mi a másik embernek a véleménye a különböző programokról vagy az, hogy ekézzük együtt a sógornődet, aki kéretlenül belepofázik abba amibe nem kéne?
Amíg baba, addig mindegy. A baba-mama klubbok az anyukáknak szólnak, hogy ne kattanjanak meg. A babaúszás az már más, annak van gyakorlati haszna is - ha rendszeresen viszi az ember.
3,5 éves a lányunk. Megtehetném, hogy nem viszem sehova, viszont látom hogy igényli, hogy nyitottabb lesz tőle, hogy élményeket kap, hogy más tapasztalatokat szerez, mintha csak itthon ülnénk. Már bocs hogy ezt mondom, de egy kutyának is jót tesz, ha viszik különböző helyekre, ha különböző ingerek érik... egy gyereknél hatványozottan. A komfortzónája tud tágulni. (most persze egészséges, nem atipikus gyerekről beszélünk)
Mi szerint sok helyre megyünk - de nem feltétlen drága helyekre. Kirándulni, koncertekre, különlegesebb játszóterekre, meseösvényekre. Tavaly és idén táborozni (tematikus tábor, akinek a közönségét ismerem) is vittem, pont azért, hogy megélje milyen "idegenekkel" kapcsolódni. Barátaink is járnak át hozzánk.
Szeretem a sógornőmet, miért kéne ekézni?
Nem belepofázott, elmondta, mit gondol.
Fuh, na, az utolsó két válaszoló miatt érzem, hogy anyukákkal egy közösségbe kerülni nem túl jó móka.
válasza: válasza:6,én az ilyen anyák miatt hanyagolom a baba-mama programokat.
Én teljesen antiszocialisnak mondom magam,nem szeretem az embereket .
A nagylanyom az ellentétem és annak ellenére,hogy keveset hordtam őt gyerekek,emberek közé,szereti a gyerekeket,barátkozos,bármilyen helyenegallja a helyet nélkülem is
A fiam meg kicsi,de remélem O is ugyanolyan lesz mint a nagy,mert vele sem szeretek minden nap,hétvégén eljarkalni.(persze sétálunk jatszoterezunk,nem zárom be a házba és az udvarra,csak nem szeretek sűrűn programozni.
válasza:Egyetértek, hogy az érződik az írásodból, hogy sógornődet akarod szidni.
Csináld úgy ahogy neked jó.
Én nem szeretem a ringatós- mama klubbos f@szságokat, de lányom imádja, így járunk. Nekem belefér ennyi, de nyilván túlélné ha nem vinnénk.
válasza:Persze, nem dicsekszel.
Évente 2x2 hét tengerpart, plusz a téli snowboardozások. És hozzá az "őszinte" csodálkozás, hogy ez miért lenne sok, hisz a barátaitok ennél általában többet utaznak.
Hát ha nem dicsekszel, annak csak egy oka lehet: hogy ebből egy szó nem igaz. Otthon ülsz a hetedik emeleti panelban és csak álmodozol erről az életről.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!