Anyukák, ki mennyire tudja tartani a kapcsolatot a barátaival?

Igazából megválaszoltad a kérdésed. Mindig más időpontokban értek rá, más az életritmusotok, más életszakaszban vagytok. A közös témák száma fokozatosan csökken, aztán nullára redukálódik.

A gyerekkel járó problémák, megpróbáltatások és programok marhára nem érdeklik azokat, akiknek nincs gyereke, viszont neked 99%-ban ez teszi ki a napodat, így nagyjából csak erről tudsz beszélni.

Sajna el kell fogadni, hogy a 20 emberből talán 1 lesz az, akivel megmarad a barátság ilyen esetben.

De lehet új barátságokat is kötni a játszótéren, bölcsiben stb.

Valószínűleg azokkal az emberekkel jobban egy hullámhosszon leszel.

Egyáltalán nem okoz ez gondot. Ha valakivel igazán akarom tartani a kapcsolatot, akkor találunk időt arra, hogy tudjuk. Ha nem akarom igazán, akkor jönnek a "kifogások".

Pl. munkaidőben is akadt mindig egy-egy lopott fél órám, gyerek mellett is akad. Este is tudom azt mondani a férjemnek, hogy most tieid a gyerekek, én telefonálok/lelépek barátnőzni.

Próbáljuk úgy szervezni az életünket, hogy a közelebb élő barátainkkal pl. munkaidő után találkozzunk, a távolabbiakkal inkább hétvégén, így a hétvégék nem annyira feszítettek.

Persze koptak el barátok és lettek újak, de gyerekek mellett is igen aktív a társasági életünk, előtte is hatalmas volt a baráti társaság, csak már átalakultak a programok és egyre nagyobb a kör a gyerekek érkezésével. :)

Én nagyjából mindenkivel tartom a kapcsolatot. Ha ritkábban is, de megoldjuk.

Az egyik barátnőm gyermektelen, egyedülálló, ő rendszeresen jön hozzánk, mert imádja a fiamat.

A másik barátnőmnek 3 gyereke van és dolgozik. Na vele már kicsit nehezebb. Általában írunk egymásnak, mert azt mindenki akkor olvassa el, amikor ráér. Régebben heti szinten találkoztunk. De utána barátnőm a 3.gyerek után már visszament dolgozni. Előtte egyszerűbb volt. Most ha találkozni szeretnénk, általában 1 hétre előre le kell beszélni. Leginkább miattuk, mert a 3 gyereket mindig vinni kell valamerre. Én a 14 hónaposommal totál mobil vagyok, leszámítva a napi 1 alvását. Előtte-utána szinte mindig ráérünk. Vagy ha nem, általában olyan programok vannak, amik tologathatóak.

A harmadik barátnőm sajnos már majdnem 1 éve Németországban él. Így vele csak videóchaten tartjuk a kapcsolatot. Általában heti 1x beszélünk, amikor a fiam is ébren van. Nyilván nem egyszerű mindig, mert jön-megy, sikongat, pakol. De a barátnőmnek is van 3 gyereke, így tudja, hogy ez ezzel jár. :)

Így ők hárman akik fixen a legjobb barátnőim. Előtte is ők voltak, most is. Nem koptak el.

Közben lett egy új barátnőm is, a baba kapcsán. 1 nap különbséggel születtek a gyerekek, ráadásul a szomszéd utcában laknak. Vele nyilván a babás programok mennek. Séta, játszó, náluk vagy nálunk bandázunk. Nagyon örülök, hogy őt megismertem. Nagyon egyforma a habitusunk, jól megértjük egymást.

Szóval egyáltalán nem lehetetlen. Nyilván számít az is, hogy mindkét fél akarjon tenni azért, hogy megmaradjon a kapcsolat.

Nekem nincsenek barátaim.

Max ismerősök akikkel beszelek néha.

A gyerek születése után a barátok eltűntek mint a kamfor.

"Hétvégén nekünk általában van valami program, 4 nagyszülő van, akiket külön kell látogatni,"

Minek kell minden hétvégén országjárást tartani? Saját életetek nincs, amivel eltölthetitek a hétvégéket?