Mit szerettek a legjobban az anyaságban? Olyan lett a számotokra, mint amilyennek elképzeltétek?

Köszönöm a visszajelzést, jólesik 🙂 Hozzáfűzném még a korábbi gondolataimhoz: rettenetesen sajnálom, hogy sok anyuka úgy érzi nem lehet őszinte, mert akkor majd elítélik, sőt, egyenesen rossz anyának vélik. Látja a közösségi oldalakon a szuperanyukákat, olvassa/hallgatja, hogy "felneveltem segítség nélkül három gyereket és közben megváltottam a világot" - típusú megjegyzéseket, és azt gondolja magában, egy rakás szerencsétlenség vagyok, hogy nekem ez nem megy. Erre mondta nekem a pszichológus, hogy higgye el, rengeteg képmutató ember van, aki ugyanígy küzd az érzelmeivel, de kifelé pont az ellenkezőjét mutatja: próbál meggyőzni másokat és közben saját magát is, hogy minden a legnagyobb rendben van. Szerintem egyáltalán nem azzal van a baj, ha valakinek vannak negatív érzései. A baj sokkal inkább az, ha nem kérnek/kapnak valódi segítséget, támogatást a családjuktól, barátoktól vagy akár egy szakembertől. Nem filozofálok tovább, békén hagylak 😀