Mit szólnátok az alábbi helyzetekben vagy szólnátok e egyáltalán valamit?

Most mi a kérdés?

Mit kellene szolni? Vagy mivan?

Szamomra kicsit ertelmezhetetlenre sikerült ez a kérdés

Anyuka kicsit el van szállva. Víz mellett nyilván számítani kell rá, hogy frocskolnek.

Az idős nőnek nálunk igaza lenne, 18 év alatti be se engednek a termalvízbe.

Amúgy az első esetnél a világon semmit nem szóltam volna, a masodiknal meg kihivtam volna a gyerekemet a medencebol

1. Rászólnék a gyerekekre normális hangnemben, hogy másokra, főleg a parton lévőknek nem fröcskölünk.

Alap illemszabály szerintem, bár a nő se lehet észlény, hogy a medence szélén sétál a játszó gyerekeknél és még vulgaritásra is tanítja a másfél évest, de az legyen az ő baja.

2. Ha tilos bevinni, kimennék. Ha nem tilos, megkérdezném a nénit, hol van kiírva hogy nem szabad.

Én régen rászóltam volna az elsőnél az enyémre, már nem. Gyerekmedence, régen engem is frusztráltak azok, akik szerint a gyerekeknek csak csendesen, rendesen lehet játszaniuk, de már nem nagyon érdekel. Játszótéren is ez van, ugye 8ig lehet kint játszani, ha fogócskáznak és hangosan nevetnek, sikongatnak örömükben a megadott játékidőn belül, akkor is van, aki csitítja a gyereket, hogy ne kiabáljon, csak halkan viduljon. Régen én is ilyen voltam, igyekeztem megfelelni és a gyereket elnyomva másokat nem zavarni, nem kellemetlenséget okozni. Már úgy gondolom, hogy egy kicsi nekik is belefér kellemetlenségből, inkább nekik okozok azt, mint a gyerekemnek, ha nem akarnak játszótér mellett lakni nem muszáj, 8ig használják rendeltetésszerűen, addig meg had sikongassanak fogócskakor. Ugyanez ér a fröcskölésre, gyerekmedencében szabad fröcskölni egymást, véletlen ha másra is megy, nem érdekel. Direkt nem fröcskölhetnek mást, de véletlen abban a medencében oké, ha másra is jut. Aki szerint ezért barom a gyerek, azt le kell tojni, nem lehet vele mit kezdeni, valahol kell fröcskölve is játszani, ez meg a kijelölt hely rá. Ha a másiknak gondja van, forduljon egy úszómesterhez, aki majd megmondja neki, hogy a gyerekmedence a gyerekek játékára van, ahol ha egymást fröcskölik, belefér. Nálunk úgy hívják ezt az anyukák, hogy "vadulnak", minden olyan játékra, ahol elengedhetnék magukat ezt használják, rendkívül zavaró, egyszerűen lelkesek és beleélik magukat, ami nem negatív.

Másodiknál megkérdezném a nőt, hogy "én úgy láttam, bejöhetnek ide gyerekek 20 percre, ott azon a táblán van kiírva, vagy rosszul láttam?" Aztán ha mond bármit, akkor mondanám neki, hogy javasolja az úszómesternek/fenntartónak, ha változtatnak a szabályon majd mi is változtatunk.

Ilyen emberek vannak, ha a gyerek eszik húst, ha a gyerek eszik édességet, ha napon van sapka nélkül, ha napon van sapkában, ha nem teljes kiörlésűt eszik, ha husi, ha vékony, ha bármi, akkor valami ilyesmiben hívő és kellően pofátlan be fog szólni, ahogy én is tettem régen, eltereltem a gyerekem a nem szimpatikusan játszók közeléből megjegyzést téve. Most meg megváltozott, mit gondolok, mert a gyerekem már nem 3 éves és már szeretne "vadulni" valóban élvezve teljesen beleélve magát a játékba:)

Ne vedd fel, rendben vagytok!

Szerintem az egyik legnagyobb bullshit, amit a túlkorlátozott késői x és y generáció rátolt túlkompenzálásként a gyerekére, az hogy "elnyomás", ha figyelembe kell venni a társadalmi szabályokat, és csak az a szórakozás és a pihenés, ahol "tombolni" lehet.

Én ezzel nem értek egyet, az önfegyelem vele fejlődik az emberrel, aki megszokja, az éppúgy szabadnak és önfeledtnek érzi magát mások dobhártyájának károsítása és égig érő fröcskölés nélkül.

Én bármikor inkább visszafogom őket, mert elsősorban azt szeretném, hogy beilleszkedjenek a társadalomba.

Ettől még az igazságtalan kritikára nem szoktam hallgatni, de ezt tartalmilag jogosnak, bár formailag primitívnek tartom.

9es, én visszafogtam az elején(néha szóltam, hogy ne), de akkor igazán nem is volt mit, nem volt igénye durvulni, rohanni, fröcskölni, a másik kezét erősen megfogni fogócskakor, aztán szépen kialakult 5-7 éves korra, hogy átlépje az átlagos-visszafogott játék határait a társaival, és már kezdi "kinőni" a gyerekem magától, pedig hagyom, had csinálja. Amit törvényileg szabad, amit a másik enged, az már belefér nekem is páréve. És ez magától csitul is, ahogy a gyerek fejlődik, eleget élt át ilyesmit, és már nem vágyik annyira rá. Tavaly még többet sikongatott, már alig alig, már másra vágyik, más életszakaszban van. Ez nem nevelés kérdése, ahogy én észrevettem inkább élettani dolog, ahogy fejlődik a személyisége és az észlelése, úgy lesz halkabb és visszafogottabb, nekem bejön, hogy ez magától van jelen nála. Nem azért, mert cikinek érzi, hanem csak nincs rá igénye. Persze lehet, mert kezd kinőni a "játék" korból, de még ugyanúgy fociznak, csak már nem olyan durván kiabálva sikongatva, legalábbis egyre kevesebbszer. Szerintem ez nem nevelés kérdése, hanem magától történik bennük érik meg a "minek kiabáljak" dolog. Persze régen én is úgy gondoltam, mint te, nevelés kérdése és másokra tekintettel, de inkább egy felnőtt legyen tekintettel egy kicsire, mint egy gyerek a felnőtt igényeire. Plusz a gyerek legfontosabb tevékenysége a szabad játék, a felnőtt meg többfajta módon tud tenni ellene, ha zavarja a zaj. Egyébként engem nem zavart soha, amikor rászóltam is csak azért volt, mert úgy éreztem kellene, de magában a hangerővel és a "vadulással" semmi bajom.

Ráadásul senki nem mondta, hogy csak ez, de ha fogócskáznak, akkor bizony ott csak úgy lehet. Vagy játszottak mindenfélét, ahol kergették és ráncigálták egymást és egymásra ültek, ezeket is ha igényük van rá, csinálják így. Ettől még csendben rakja a strasszos kirakóit, vagy simán beszélget halkan egy barátjával, vagy simán olvas csendben. De ha visongatni akar játéknál, had tegye, elengedve magát az erre kijelölt helyen. Úgy mulass, ahogy én mondom, hogy szabad.. ez annyira.. úgy érezd jól magad, hogy ne hallja más, mert lehet, hogy zavarja.. Ezek.. áh. Na mindegy, el sem tudom mondani, de amíg a gyerekem elé helyeztem másokat, én is így éreztem, most meg borzalmas véleménnyel vagyok az egészről.