Vállalnál gyermeket a pároddal, ha neki az előző kapcsolatából autista gyerekei lennének?

Számomra furcsa, hogy nektek ez ennyire vicces és hihetetlen, de én pont ezt tettem.

Úgy éreztem, csapdába csaltam, mert főleg én szerettem volna gyerekeket. Utána ő is nagyon örült nekik, de mégis egyre távolabb kerültünk egymástól. Mindketten önmagunkat hibáztatjuk a gyerekek problémáiért. Én le is tettem arról, hogy anyán kívül más is legyek, ez is rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra. Már csak lakótársak voltunk. Ő ezt talán soha nem lépte volna meg, ezért én léptem. Valószínűleg az is benne volt, hogy azt lelkileg rosszabbul viseltem volna, ha végül mégis ő adja fel. Nem azt mondom, hogy ez volt a legjobb ötletem az életben és még nem is telt el azóta sok idő, de eddig nem bántam meg. Azóta kötetlenebbül tudunk még beszélgetni is, a gyerekekkel is több minőségi időt tölt. Ezek csak most tűnnek fel. Amikor egész nap velünk volt, akkor alig várta, hogy lefeküdhessen aludni vagy elvonulhasson hogy ne a folyamatos hangzavar vegye körbe, most meg programokra viszi őket.

Segítségem van, mert rá, a szüleimre és a barátaimra támaszkodhatok.

A héten mesélte, hogy találkozgat egy hölggyel és a gyerekeket is szeretné bemutatni neki, mert kezd komolyabb lenni a kapcsolatuk. Ennek kapcsán kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan alakulhat náluk a későbbiekben.

Tudom, hogy nincs hozzá semmi közöm, de gondolkodni csak szabad.

Nem, valószínűleg én sem vagyok ép. Az sem zavar, ha valaki hülyének tart. Tartottak ennél már sokkal rosszabbnak is.

Nem vagyok mártír. Nem csak a férjem jóléte motivált, a magamé is. Nekem is sokkal egyszerűbb lett az életem. Csak mostanaban jövök rá, hogy mennyi energiámat felemésztette a környezet felé vetített kép fenntartása. Hetekig szervezni, hogy a céges vacsin ott lehessek, hogy boldogan mosolyogjak, csókot váltsunk, miközben már a mindennapokban akkor is elhúzódtunk egymástól, ha véletlenül egymáshoz értünk az előszobában vagy a családi vendégségek előtt visszarendezkedni közös szobába, hogy nehogy kiderüljön, hogy évek óta nem alszunk együtt...

Kicsit letisztultabb lett az életem és ahogy beszélgettünk erről, az övé is.

Már nekem sem volt erőm a házzasságunkért küzdeni, pedig az elején még nagyon tepertem. Utána meg már se kedvem se energiám nem volt a pofára esésekhez.

Azóta járok pszichológushoz is, ez is nagyon sokat segít.