Mit szólnátok ahoz, ha a férjetek 2 hónapos baba mellett fogna bele a házfelujításba és semmit sem segítene nektek, türelmetlen lenne abban a kevés időben is amit veletek tölt?
Szerinte nekem az a feladatom hogy gyereket neveljek, neki pedig hogy dolgozzon. Le írnátok kérlek, hogy nálatok hogyan működnek a dolgok?
2 hónap alatt már eljutottunk arra a szintre, hogy nem akarok továbbra is az élete részese lenni. Ha ő nem boldog velünk, inkább házat újít egy 2 hónapos gyerekkel, minek kellett neki család? Miért nem élvezi ki velünk ezt az időszakot? Teljesen kiábrándultam belőle.
Ez a "férfiak nem tudnak mit kezdeni egy csecsemővel" duma csak önnyugtatás. De, tudnak. Csak akkor nem tudnak, ha nem is akarnak. Érdekes, az én férjem az első nap óta tud velük mit kezdeni. Csinált ugyanúgy körülöttük mindent. Sőt, más munkakörbe kérte magát, hogy többet lehessen itthon.
A felújítás része oké, az nem oké, hogy veletek nem foglalkozik.
Szerintem is érthetők a kérdező érzései is, teljesen egyedül van minden nap egy babával. Nagyon nehéz azért ez érzelmileg, és tényleg kérdés, hogy mennyire akut és fontos a felújítás. A családi élet nem azt kellene jelentse, hogy mindenki napi 24 órában magányosan gürcöl.
Két rendszerszintű gondot látok:
- anyagiak: idehaza sajnos a halálra gürcölés módszere elég csak a megéléshez, és nem arra gondolok csak, hogy telik-e kenyérre, hanem hogy ugyanaz a felújítás csak anyagköltseg vagy milliók
- a férfiaknak sajnos az érzelmi és kapcsolati funkcióik nem jók, sok generációs nyomorúság eredményeképp. Gyakran ez apáról fiúra öröklődik, ezt látja hogy ez a szeretet és hogy apa elérhetetlen. Nálunk is van ilyen gond, de azért kezelhető, és nálunk szerencsére a párom már rugalmasabb. Én is, mert látjuk h másképp nem bírjuk, de ez már több év tapasztalata.
Pl az apukájához már egy ideje kertészet hívunk, mert már ott tartunk hogy az éri meg (ìgy is parom végzi ott a benti házimunkát én meg főztem rá, amíg nem dolgoztam). Most csináljuk majd a kerítést, betonozni, újradrótozni, mindent kell. Hívunk rá szakembert, mert nem bírjuk elvégezni.
Párom váltott műszakol, én is visszamentem dolgozni, nincs segítség.m drága a közös idő. Másrészt gyed alatt néha mégis muszáj kerülni a kiadásokat.
Szóval nehéz de kis lépésekben haladj, ne vallással fenyegetőzz. Az így nevelt fickók nem értik, mi a bajod, ő azt hiszi jól csinálja és azt tanulta vsz, hogy addig nem lehet pihenni, amíg munka van. Sajnos tudjuk milyen eü mutatókkal vezet ez.
Próbáld pozitívan és egy-egy rövid időre magad mellé v sétálni hívni. Vagy javul a helyzet vagy nem, hosszútávon lelkileg ezt nem lehet elbírni.
Aki azt írja,hogy ő is besegít-e a felújításba... és kedves apuka besegít-e a házimunkában?Gondolom nem áll neki vasalgatni,akkor a nőnek miért is kellene egy 2 hónapos baba mellett felújítani??? Nem a felújítás a baja a kérdezőnek gondolom,hanem hogy mellette nem foglalkozik velünk. Egyébként a felújításba is besegítenék én például de NEM EGY 2 hónapos baba mellől,aki mondjuk jó esetben éjszaka szinte fent van végig. Meg itt írta valaki,hogy reggeltől estig dolgozik a férje,plusz hétvégén is,ő meg neveli a gyereket...marha jó lehet egyedül vállalni gyereket egyébként. Apát nem is ismeri a gyerek konkrétan. Mi közösen vállaltunk gyereket és egyetértek a 21#-essel,hogy nagyon nagy önámítás az,hogy nem tud mit kezdeni vele. Ezt olyanok állítják,mint anya,akik nem ismernek más férfitípust. Apa volt olyan,hogy anya csinált mindent körülöttünk tesómmal,plusz dolgozott éjjel nappal,plusz a háztartás is megvárta,a koszos zoknik széthajítva,és csendbe ment és csinált mindent,míg apa hazaért és konkrétan leült tv-zni vagy bármi kikapcsolódást. Fantasztikus élete volt,mit ne mondjak... Az én férjem tud mit kezdeni kezdetektől és ugyanúgy rugalmasabb beosztásba ment át olyan helyre,ami közelebb is van hozzánk már a terhességem alatt és vannak nagyon laza napjai hétköznap is,ahol velünk tud lenni. Hétvégét pedig mindig hármasban töltjük szinte. Koraszülött is volt,de az első perctől tudott vele mit kezdeni...most is így van,10 hós,most már játszik vele,ellátja, eteti, elviszi sétálni,hülyéskednek... és szívesen! Van,hogy együtt ebédelünk hárman és ő kéri(!),hogy most majd ő megebédelteti közben,én egyek nyugodtan. Ha hétvégén reggel hamarabb felkel a lányunk olyan is van rengetegszer,hogy bekészít nekem egy kávét az ágy mellé,a lányunkat megeteti,átpelenkázza,felöltözteti majd elviszi sétálni a parkba meg reggeliért,hogy én pihenjek... pedig alszunk éjszaka most. Már csak arra kelek,hogy ott a kávé meg egy üzenet. Szerintem meg ez a normális,de mindegy. Nekem ezek nagyon jól esnek és fordítva én is szoktam ilyeneket,imádom,hogy ő mindig ilyen figyelmes volt a 13 év alatt és most is a lányunk születése óta. Arról nem beszélve,hogy ismeri a lányunk,ha bármi gáz lenne és a kórházba neki kéne befeküdnie vele mindent tud róla. Simán tudta a tápszert hogy kell megcsinálni vagy mi a pontos neve,az oltásokat felsorolja mikor mit kapott,milyen vitamint szed és mennyit, ha a székletét kérdezné az orvos még azt is eltudná mondani hogy milyen mikor volt... teljesen kiegészít engem.
Nyilván a válást túlzásnak érzem kérdező,de szerintem próbáld meg vele megbeszélni ezt,üljetek le és beszéljétek át.
Az igazság az,hogy így nem lehet véleményt alkotni, hogy leírtál 5 mondatot a saját szemszögedből.
Azt se írtad le,hogy egyátalán miket csinál Veletek, mennyit vagytok együtt mennyit dolgozik a munkahelyén,mit újit fel.
Egy 2 hónapossal amúgy tényleg nem lehet sok mindent kezdeni egy apának, fürdetni tudja,ha tápszeres időnként etetni,büfiztetni és kb ennyi is,pláne hogy a 4. Trimeszterben azért a baba inkább az anyjával akar lenni, jobban is meg tudja nyugtatni.
Ha az a felállás,hogy számodra nem elegendő,hogy nem a babával és Veled van non stop, hanem más dolga is van akkor csak túlliheged a dolgot. Ha valóban sosincs Veletek,mert inkabb egyátalán nem akar itthon lenni akkor viszont komolyan elkéne beszélgetnetek, mert ez nem megy jó irányba.
Amúgy a nap nagyrészében én is egyedül vagyok a babámmal,mivel a férjem dolgozik, és mi is felújítunk 3 gyerek mellett, ahogy nő a pici egyre jobban ki tudja venni a részét, de az első hónapok valóban arról szóltak,hogy Ő nagyobbakkal többet én a picivel, az első gyerekünknél több ideje volt csak kettőnkre nyilván,de akkor is az oroszlán része rám maradt hiszen dolgozott.
24-es
Én írtam, hogy ha tudok segítek a felújításba.
És igen nálunk a "kedves apuka" is besegít a házimunkába és a gyereknevelésbe is.
24 igen én is írtam hogy besegitek a férjemnek.es igen,segít.vasalni nem,de bármikor megfoz elmosogat tereget,tanul a nagyobb gyerekkel,foglalkozik a kicsivel amíg én mondjuk veszek egy jó forró fürdőt.
7 voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!