Miért lesz sok nő elviselhetetlen, megkeseredett gyermekvállalás után?

Tegnap 22:42 és a mai 13:18as ugyanazon személynek:

mintha én írtam volna. A minap írtam ki egy kérdést, ne tudd meg milyen válaszok érkeztek rá:(

Váljak el, költözzek, stb.. ahelyett hogy a legtöbb anyuka megértené a helyzetet!

És sokan nem képesek felfogni, hogy 1 gyerek nem egyenlő 2 gyerekkel. Nem tudják sokan milyen az, hogy 2 max 3 szavas mondatokat alkotsz és úgy kommunikálsz és a gyerek 25ször elmondja azt, hogy kék a villa, ugat a kutyus, és semmi extra téma nem jut neked. Ebbe bele lehet fásulni, az első gyereknél az orvos figyelmeztetett, hogy vigyázzak, ne csak a gyerekkel foglalkozzak, hanem passzoljam le, és éljem néha a saját életemet is. Nem nagyon hittem neki, hogy egy gyerekbe hogy is lehet belefásulni, hogy lehet bedepizni. De a 2. gyerek után rájöttem.

Ha az egyik ébren, a másik alszik. És fordítva. Az egyik lemenne a kertbe, a másik meg fél percet nincs el a babakocsiban. Az egyik éhes, a másik épp bekakilt.

Csinálod a háztartást, mosol, főzöl, takarítasz, de közben nem tudsz úgy ellazulni, mint amennyire szükséged lenne, mert fél szemmel, fél füllel a gyerekekre kell figyelni.

És egy neves ember, most nem jut eszembe a neve, is megírta, hogy "EGY GYEREK A PUSZTA JELENLÉTÉVEL IS LEFÁRASZTJA AZ ANYUKÁT". Hogy miért? Mert az állandó figyelem rohadtul fárasztó tud lenni. Jajj, ne essen le az ágyról, ne rántson magára semmit, se gyepálja a másikat, stb...

Aki nincs benne, nem tudja miről beszélek!

Saját tapasztalatom alapján beszélek: Nálunk az volt a baj, hogy sokáig nem voltam jól összehangolva a babánkkal. Igen, talán én is megkeseredett voltam. Voltak napok, mikor szó szerint a régi életemet sirattam. Nehéz időszak volt ez, mind a párom, mind az én számomra. Valahogy soha nem volt idő magamra és ettől állandóan ingerült voltam. Aztán beértem az anyaságra, kezembe vettem a dolgokat, próbáltam rendszert vinni a napjainkba, de azt is kikötöttem, hogy apa a Híradót a babával kettesben nézi, amíg én tornázok. :)

A kisfiam, ahogy nőtt, egyre könnyebb lett vele, élvezem vele a mókás játékokat, a jászótéren együtt csúszdázok, hintázok vele. (de komolyan :) ) Ma már teljesen másképp élem meg a napokat. És már eljutottunk oda is, hogy úton van a tesó, akiről hónapokkal ezelőtt meg voltam győződve, hogy soha nem vállalnám... :)